Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
a jövevényekkel általában igen türelmesnek mondható város a nemzetiségiekkel szemben. Elöljáróban az 1677-ben Budára vitt 101 baranyai jobbágyot kell szemügyre vennünk. A felsorolt 16 településnév kivétel nélkül magyar. Ez persze nem jelenti azt, hogy e falvakban nem lakhattak más nemzetiségűek. Sokkal figyelemre méltóbb, hogy az elónevek és a keresztnevek között alig akad, amelyről egyértelműen állíthatnánk, hogy nem magyar, és ugyancsak csekély azok száma, amelyekkel kapcsolatosan kétségeink merülhetnének fel. Természetesen arra figyelemmel kell lennünk, hogy magyar lakta területek felé mindenekelőtt a magyar anyanyelvűek fordultak nagyobb bizalommal. Lényegében ugyanezeket állíthatjuk az 1689-es vidékieket számbavevő lajstrom Baranya megyei, több mint 180 menekült névanyagáról is. Ennek alapján indokolt a következtetés, hogy a felszabadító háborúk előtt Baranyában igen nagyarányú lehetett a magyar lakosság. De nemcsak Baranyából, hanem az ország bármely részéből ideköltöző lakosról azt állapíthatjuk meg, hogy neve alapján magyar volt. Kecskeméten a nemzetiségek jelenlétét a felszabadító háborút megelőző évtizedekben nem lehet kimutatni. A cigányok, akik érthetően nemzetiségnek nem számíthatnak, a hatvanas évektől kezdve fellelhetők a különféle feljegyzésekben. Többször fizetnek nekik alkalmi munkákért bért (patkolás, lóidomítás, üstfoltozás stb.) 1689-ben a porció kifizetése alkalmával őket is felvették a jegyzékbe. A városi statútum 7. pontja értelmében „Mivelhogy a czigányok is a városunkban házat tartanak azért ők is szintén valamint a magyarok portioznak, mindenekben a limitátio szerint fizessenek." Ekkor vajdájukkal együtt 18 családot tartottak nyílván, kikre összesen 27,5 tallért vetettek ki. 1704-ben 25 családot vettek számba. 38 Közülük négy már a vámosi lakosok között élt, a többi valószínűleg egy csoportban. 0—1 tallért fizetett 2 fő, 2—3 tallért 3 fő, 4 tallért fizetett 20 fő. A fenti összegek azt jelzik, hogy ezúttal velük szemben is alkalmazták azokat a követeléseket, mint a város többi lakosával szemben. A szabadságharc alatt számuk érdemben nem változott. Az 1714-es adókönyvben 24, az 1715-ösben 27 cigány aódzót tüntettek fel. 39 Valóban nemzetiségieknek minősültek viszont azok, akik Kecskemét történetében különleges szerepet kaptak ezen évtizedekben, a rácok. Ez a balkáni népcsoport már az előző évszázadokban megjelent az ország déli, majd középső részén is. A hódoltság alatt a Duna menti városok egész sorában települtek be. A felszabadító háborúk idején különféle fegyveres szolgálatra is 38 Uo. 1704. pótlólagosan kivetett adók. 39 A jelzett évek adókönyvei. Az 1704-es adat a pótlajstromból való.
