Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
A városra kirótt hatalmasnak mondható 24,850 forint összeg beszedése érdekében minden korábbinál lényegesen szigorúbb adóztatás vált szüksé-, gessé. A vadszám után a korábbi 10—30 dénár közötti összeg többszörösét egy magyar forintot kellett fizetni. Megadóztatták a házakat, ha valaki több házzal is rendelkezett, mindegyik után köteles volt fizetni két-két forintot. Ugyanennyit kellett fizetni a majoroktól is. A ridegek istállói után is két-két forintban állapították meg az adót. Ugyanennyit fizettek a piacon levő boltok után is. A kertek és a szőlők értókét felbecsülték, és minden tíz tallér érték után egy forintot vetettek ki. Végül személyenként a családtagok után is fizetni kellett egy-egy forintot. 37 Sajnos a jegyzék, amely a kifizetést is rögzíti, egy összegben határozza meg az adó végösszegét, és csak az első két-három adózónál rögzíti az egyes adóalapot. Bár az egyes vagyontárgyakra nem teljesen arányosan vetették ki az összeget, bizonyos összehasonlításra feltétlenül alapot ad. Az első öt tized 322 adózója az egész város adóköteles lakosságának 28%át jelentette, így összesítésünk alapján néhány fontos megfigyelést rögzíthetünk. Az 1—4 ft. összeg fizetésére általában a nincstelenek voltak kötelezve, akik megadóztatható vagyontárggyal nem rendelkeztek. A város lakosságának 21%-a, a vidékieknek viszont csak öt %-a tartozott ebbe a kategóriába. Az 5—10 forint fizetésére kötelezettek a nem teljesen nincstelen, de szegény lakosok voltak, a vidékiek itt is kisebb arányban vannak. Tehát lényegesen kevesebb közöttük a reménytelenül szegény, mint a város egészében. A már kisbirtokosnak minősülő, 11—20 forintra kötelezettek között található a vidékiek csaknem fele. A jómódú parasztnak mondható 21—50 forintra kötelezetteken belül is lényegesen kedvezőbb az arányuk, mint a város egész lakosságáé. Az viszont igaz, hogy a leggazdagabbak között, az 51 forintnál nagyobb adót fizetők között az öt tizedben mindössze két vidéki lelhető fel, e kategórián belül hátrányban vannak. Egészében azt fogalmazhatjuk meg, hogy az itt megtelepülő jövevények, akik a költözés a menekülés közepette meglevő értékeik egy részét elveszthették, a városban különösebb hátrányba nem kerültek, és néhány év alatt anyagi helyzetük a lehetőségekhez képes rendeződött. A migráció vizsgálata során szükségszerűen külön is foglalkoznunk kell a nemzetiségekkel. Részben Kecskemét etnikai összetételének alakulása szempontjából igen fontos e terület, másrészt a nemzetiségek által lakott országrészekkel való kapcsolat alakulása is megkülönböztetett figyelmet követel. Mindezen túl egyáltalán nem érdektelen számunkra, hogyan viselkedett 37 1508/c, 1689. 2—3.
