Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
„kurucza lött", a fegyveres szolgálatban kereste szerencséjét. Ezeket a nagyon szegény, vagy teljesen nincstelen legényeket nem mindig kísérte az elismerés. 1684-ben pl. Czompo István neve mellé azt jegyezték be: „kutya katona lött" azaz Habsburg szolgálatba állt. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy az 1670-es évek során a parasztvármegye minden erőfeszítése ellenére a kóbor magyar katonák, bujdosók sokszor nagyobb veszedelmet jelentettek a közbiztonság számára mint a törökök. A távozás indokaként természetesen egész sereg szinte formulának, olykor tréfásnak túnő megjegyzés, kitétel is található. 1676-ban Csizmadia István neve mellé, aki egyébként adójának felét, az egyik tallért kifizette, a „kaptafáit elugratta" megjegyzést írták. 1684-ben Csordás Mihály állítólag „tolvajságra ment, pokolba". Varga János ugyanekkor „Hajdúságra pokolba ment." 1687-ben Eejér András a városból „kicsapatott". Ha az 1660-as évek során feltűnőnek bizonyul is az alábbi eset, az eladósodás, az elszegényedés a felszabadító háborúk idején már gyakori ok lehetett a szökésben, távozásban: ,,. . . Sötét Mátyás adott volt egy mezei kertet zálogban ugyan kecskeméti Simon Mihálynak tizenhat tallérokban . . . Simon Mihály sok adósságok miatt az városból eltávozván s minden jószágától megfosztatván, bujdosóba ment . . ," 29 Kecskeméten nem találunk más adatot arra, hogy tisztségviselő megszökött volna, igaz a város igen nagy árat volt kénytelen ezért is fizetni: ,, . . . Kovács Pál kisbíróságában elszökvén városunkból, fizetett miatta a város 500 tallérokat, utána menvén Győrré, két lóval fizetett és az mezei kertjét zálogban adta 47 tallérig . .* . 30 Miként a migráció okainak felsorolásakor már érintettük, ebben a széles körű folyamatban a társadalom mindegyik osztálya, illetve rétege akarva, akaratlanul részt volt kénytelen vállalni. Természetesen a nemesek száma volt a legkisebb, s a szegények, illetve a nincstelenek alkották a tömeget. Mindezek előre bocsátása ellenére is érdemes közelebbről megvizsgálnunk, milyen vagyoni rétegződést mutat a migrációban részvevő kb. másfélezer ember. A hódoltság alatt a város módosabb lakosainak legjelentősebb vagyontárgya az állatállomány volt ugyan, de a kertek, szőlők és egyéb ingatlanok szorosabb szálakkal kötötték tulajdonosaikat a városhoz. Ez a kötelék azonban nem volt mindig elegendő, s több adatunk van arra vonatkozóan, hogy kertes gazdák elszöktek. Vagy az 1663—1664-es évek feljegyzései teljesebbek, vagy a háború okozta elszegényedés gyorsult fel, mindenesetre 29 SZILÁDY: i. m. 44. 30 Uo. 40.
