Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

eredmény megjelenítéséről nem lenne célszerű lemondani, mégha első hallásra ez kevésbé megszokott is, hisz a lakosság csökkenését is rögzítenünk kell. Tekintettel arra, hogy a jelzett időszakra vonatkozóan nincsenek konkrét ós folyamatosan rögzített adataink a jövevények érkezéséről, egyébként csaknem kizárt, hogy újabb személyek, csoportok ne érkeztek volna ezen években a városba, részben arra kell gondolnunk, hogy a háborús események alatt, ill. a szabadságharc végén a jelentős járvány eredményezhette az adózók számának csökkenését. Nem lehetetlen persze az sem, hogy az elvándorlók számát nem rögzítették pontosan. Maga a csökkenés viszont tény. A hozzávetőlegesen fél évtizedes időszakokat átfogó szakaszok rendkívül erőteljes kilengései mindenképpen érzékeltetik, hogy a bevándorlás és az elvándorlás, azaz a migráció alakulásában a gyakran változó külső körülmények játszottak közre. Teljesebb adatsorok még pontosabban tudnák e folyamatot érzékeltetni, de a rendelkezésünkre álló minimumnak tekinthető mutatók is illusztrálják a fő folyamatokat. A teljesen biztosnak tekinthető adatokkal számolva is tapasztalhatjuk, hogy a Duna—Tisza közén a tárgyalt fél évszázadban igen erőteljes volt a migráció. A 3—4% körüli átlagból három csúcs emelkedett ki igazán: 1667—1672, 1684—1688 és az 1694—1699 közötti évek, amikor a migráció a lakosság 7—11%-át érintette. Ugyancsak fel kell figyelnünk a legkisebb mozgást jelző periódusokra is. Erre 1688—1694, ill. 1705—1711 között került sor. Azaz a török e vidékről való kiűzése és a felszabadító háborúk közvetlen kihatásának megszűnte, majd a szabadságharc második fele, miután a vidék katonai súlya jelentősen csökkent. Miként már többször is utaltunk rá, e fél évszázadon belül egészében renndkívül nagyarányúnak minősül Kecskemét migrációja. A város adózóinak 430-cal való gyarapodása a 856 elvándorló ellenére azt jelenti, hogy évszázad alatt a migráció 1286 családra terjedt ki, azaz nagyobb szát mú családra, mint ahányat 1711-ben az adózás végett nyilvántartásba vetek. A város és a jövevények A mezővárosokba történő beköltözések és elvándorlások indítékait, azaz a migrációban való részvétel okait és a részvevők társadalmi—vagyoni megoszlását a feljegyzések hézagos és részleges jellege miatt csak vázlatosan és nemegyszer esetlegesen tudjuk megfogalmazni. Kétségtelen, hogy a nagyobb mezővárosokba való beköltözés egyik leg-