Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

A MIGRÁCIÓBAN RÉSZTVEVŐK ARÁNYAINAK ALAKULÁSA KECSKEMÉTEN Az adózásra nyilvántartásba vett személyek 1 S •g =4 3 s M í 5 t S "g N •s <S r-4 s « * ! -t •д •& -se •"4 M чџ g S 1662 792 100 1667 815 103 4,6 8,4 13,0 21,3 2,7 1672 1037 130,9 44,4 14,6 59,0 73,6 9,6 1676 1113 140,5 19,0 9,5 28,5 38,0 3,7 1684 1219 153,9 13,2 18,1 31,3 49,4 4,4 1688 1085 137,0 —33,0 86,7 53,7 140,4 11,4 1694 1100 138,8 2,5 8,2 10,7 18,9 1,7 1699 1362 172,0 52,4 10,8 63,2 74,0 6,7 1703 1243 156,9 —29,7 6,5 —23,2 29,7 2,2 1705 1278 161,3 17,5 14,0 31,5 45,5 3,7 1711 1222 154,3 — 9,3 5,0 - 4,3 9,3 1,0 tük. Tekintettel arra, hogy a bevándorlás tényét folyamatosan nem rögzítették, ezt a fennmaradt feljegyzések alapján követni nem tudtuk. A bekőltözöttek számát elfogadható pontossággal lehet megállapítani a városból távozók és az adózók növekvő, illetve csökkenő számának összegzése révén. Ezekben az évtizedekben a járványok, a lét- és közbiztonság hiányából adódó nagy halálozási arány miatt annyira csekély volt a természetes szaporulat, hogy ettől eltekinthetünk anélkül, hogy ez számításainkat érdemben torzítaná. A migráció egészében természetesen a távozók és a városba érkezők együttesen vettek részt, így a számszerű megfogalmazás a két adat összegzése alapján történhet. A szemléletesség kedvéért ezúttal is mellékeltűk a %-os arányokat is. Az önmagukban is sokatmondó adatok, adatsorok néhány tanulságát érdemes szóban is megfogalmazni. A legfeltűnőbb kétségtelenül az, hogy a háborúk, a járványok, a létbizonytalanság, a sokféle sarcolás ellenére Kecskemét adófizetőinek, az itt élő családoknak a száma a tárgyalt fél évszázad alatt 430-cal, tehát több mint 54%-kal nőtt. Az ötven év alatt nűndössze három olyan félévtizednyi periódus adódott, amikor a város lakosságának abszolút száma nem nőtt, hanem csökkent, a vándormozgalom negatív eredménnyel zárult. E negatív 27* 419