Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

ÚJ VÁRAS" jött létre, amelyben a következő években is negyedszázadnyi adózót vettek nyilvántartásba. Erről a városrészről az 1703-t követő években is történik említés, tehát az itt történő megtelepedés tartós volt. Nagyjából hasonlókat mondhatunk el a város vagyoni helyzetének alakulását dokumentáló összeírásokról is. „Még a kecskeméti járás állatállománya is nőtt egészében véve, annak ellenére, hogy Kecskemét állatainak száma (ahogy a népessége is) csökkent a visszatelepülések folytán ". A megyei összesítő bizonysága szerint 1699 és 1701 között Kecskeméten az igás ökrök száma 1699: 2313, 1703: 1805, a hámos lovak száma 1699: 1388, 1703: 621, a fejős tehenek száma 1699: 2759, 1703: 2562, az egyéb szarvasmarha száma 1699: 1326, 1703: 2268, a ménesben levő lovak száma 1703-ban 1123.

22 Az itt felsorolt számok a legtöbb esetben kétségtelen csökkenést jeleznek. Viszont nem feltétlenül kell ragaszkodnunk az egykori bontáshoz, hisz a statisztikai Összesítőt eltervezők gondolatait nem feltétlen követték pontosan azok, akik a rovatokat kitöltötték, főként, ha érdekeik is mást diktáltak. Igaz, hogy a statisztikai sorokban az igás ökrök száma jelentősen, de még a fejős teheneké is figyelemre méltóan csökkent, viszont azt is látnunk kell, hogy az egyéb szarvasmarhák száma meglepő módon megnőtt! Tehát a szarvasmarhaállomány egésze a jelzett négy évben nem csökkent, hanem 4%-os növekedést mutat. Ha pedig az ökrök és az egyéb szarvasmarhák számát együttesen vesszük, és összehasonlítjuk a négy év során, 20%-os növekedést tapasztalunk ! A feltűnően nagy létszám-ingadozást mutató lovak esetében még meglepőbb eredményre jutunk, ha az igás és a ménes lovak számát együttesen vizsgáljuk. Ez esetben is feltételezhetjük, hogy a számok rögzítése során az adózó város és az adóztató megye érdeke nem esett egybe. Igaz, hogy az igás lovak száma négy év alatt az előző adat 45%-ára csökkent, viszont a lovak együttes száma a négy év alatt 25,6%-al nőtt! Ez esetben is minden bizony nyal az adókulcs szorítására reagáltak. Az igás lovak és igás ökrök értéke lényegesen nagyobb, mint a ménesben levő be nem tört, be nem tanított lovaké, illetve ökröké. A jelentős arányú letagadás számottevően csökkenthétté az amúgy is igen magasan kivetett adót. Ezt támasztja alá az alábbi táblázat is, amely az adózók és az adózók vadszámának alakulását érzékelteti a jelzett négy éven belül.

23 22 KOSÁRY: i. m. 36. és az összesítő táblázat. 23 A vadszám a hódoltsági mezővárosokban sajátos adóalap (más formában: marhaszám), amelyet a nagyobb állatok, a pénzvagyon és a malmok alkottak. L. még bővebben a kötet 15. oldalán 18. sz. jegyzetet is. 27 Bács-Kiskun megyei Levéltár kiadványai IX. 417