Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

Minden különösebb bizonygatás nélkül elfogadhatjuk, hogy a helyben történt, folyamatosan vezetett feljegyzések összecsengő adatai inkább megbízhatóak, mint a különféle, megyei felszólításra készített jelentések, amelyek alapján az adott település terheit később megszabták. A helyi hatóságok abban voltak érdekeltek, hogy a felküldött jelentésekben a település teherbíró képességét minél kisebbnek tüntessék fel, a kiszabott szolgáltatás, fizetés ismeretében pedig már abban, hogy a teher minél több adózó, lehetőleg az egész érintett lakosság között oszoljon meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az összeírásokat megelőző évek adatait sem. Ha az adóalapok meghatározása, az adók kivetése ós behajtása terén folyamatosság és kiegyensúlyozottság érvényesül, fenntartásokkal kell fogadnunk a nagy változásokat tükröző megyei összeírásokat, mivel a megyén összesített számok kevésbé tükrözhették a településekre vonatkozó valóságot, mint a helyi feljegyzések. A megyei összenások szerint a Kecskeméten adózók száma az alábbi módon alakult. 1696: 841, 1699: 1091, 1701: 581, 1703: 669, 1715: 711 fő. Kevésbé nagyarányú, de kisebb csökkentést mutat a Nagykőrösre vonatkozó adatsor is. Teljesen jogos ennek alapján Kosáry Domokos következtetése: „Ha tehát 1699—1701 között Nagykőrösön 488-ról 469-re, Kecskeméten pedig 1091-ről 581-re (!) esik vissza a családfők száma, az talán nem annyira a hanyatlás, mint inkább ellenkezőleg: a lassú újjárendeződésnek köszönhető . . ."

21 Csakhogy a kecskeméti adókö^rvek feljegyzései nem erősítik meg a megyei összeírás adatait. 1695-ben 1113, 1699: 1362, 1701: 1327, 1703: 1243, 1711: 1222, 1715: 1510 az adófizetésre nyilvántartásba vett személyek száma. A V. számú táblázatunk adatai is a lakosság létszámát egy gyakorlatilag folyamatosan növekvő számsornak mutatja. A századfordulón a felszabadító háborúk utolsó esztendeinek hatására kisebb hullámzás bekövetkezett ugyan, de nagyarányú elvándorlásról Kecskemét esetében semmiképpen sem szólhatunk! Még kevésbé gondolhatunk egy közel 50%-os lélekszám csökkenésre, melyhez hasonlót a város egész történelme folyamán is csak ritkán ért meg. Ilyen arányú csökkenésre feltétlenül kitértek volna a város jegyzőkönyvei is. Hornyik és a város XVII. század történetével a két háború között foglalkozók még lapozhatták ezeket a forrásokat, de egyetlen esetben sem figyeltek fel még sokkal csekélyebb arányú létszámcsökkenésre sem. A lakosság csökkenése ellen szól az is, hogy 1698-ban feljegyzéseink szerint a „Homoki, vízi kaputul fogvast a budai kapuig való homok"-on egy „kis 21 KOSÁRY Domokos: i. m. 80., a 32. old., ill. III. táblázat,