Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
A földrajzi nevek sorravételekor mindenképpen feltűnik, hogy ezen a rövid időmetszeten belül is egyrészt igen nagy a szóródás. A nem egészen félszáz család 21 településre ment, sőt a 8 baranyai nyílván több faluba tartott, másrészt a környező települések felé irányulok aránya csaknem pontosan megegyezik az ötven éves átlaggal. Ez az arány itt is kisebb mint a más vonzáskörzetbe, más tájegységre távozóké. Ugyancsak kiemelésre érdemes, hogy a távozóknak csak fele ment haza, egykori településére, másik fele minden bizonnyal számára teljesen idegen helyen próbált szerencsét. E tényekből egy szűkebb időhatáron belül, egy konkrét eseményhez, az 1686—87-es hadművelethez kapcsolódóan rögzíthetjük azt a megfigyelést, hogy a Duna—Tisza közén levő mezővárosokba nemcsak a környező településekről történtek bevándorlások, hanem igen nagy körzetből. A városból távozók nagy hányada nem visszatelepült, hanem egyéb ok miatt hagyta el Kecskemétet. Ezen ok minden bizonnyal a rendkívüli hadiállapottal szoros kapcsolatban levő igen nagyfokú adóztatás, amely úgy látszik sokak számára elrettentőbb volt a nagyon gyenge közbiztonságnál is. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt sem, hogy a hazatelepülés mellett a szökés tényét rögzítették következetesen. E kifejezés tehát mindenképpen az illegális jelleget, a város részéről rossz szemmel nézett távozási módot tükröz, míg a haza történő távozást, a visszaköltözést jogosnak, legálisnak érezhették. Ezt bizonyítja az is, hogy a hazatérők között többen vannak, akik a terhek egy részét, olykor egészét letudták, és valószínűleg zavartalanul, nyilvánosan is távozhattak. Tekintettel arra, hogy a szököttek aránytalanul nagy többsége szegény vagy csaknem nincstelen, ezen szökések a város legszegényebbjeinek tiltakozását is jelentette az ekkor még viszonylag jómódú cívis város adóztatási politikájával szemben. A Duna—Tisza közén levő mezővárosokból történő elvándorlás vizsgálata során külön szükséges foglalkoznunk a megyei összeírások és a helyi nyilvántartások közötti eltérésekkel, annál is inkább, mivel a helyi források kellő feltárásának hiánya miatt a kutatók az esetek többségében a fővárosban fellelhető megyei összeírásokra hagyatkoztak és ennek az elemzése alapján vonták le következtetéseiket. Pest-Pilis-Solt megyében végzett összeírások közül néhány fennmaradt a XVII—XVIII. század fordulójáról, amelyek igen értékes tájékoztatást nyújtanak az e korból viszonylag kevés forrással rendelkező területre. Ezek az összesítések viszont több esetben ellentmondanak a Kecskeméten, illetve Nagykőrösön vezetett adókönyvek adatainak. Erre már Kosáry Domokos is felfigyelt, amikor jelezte, hogy Majlát Jolán Nagykőrössel kapcsolatos számításai nem egyeznek a megyei összesítéssel, és ennek alapján kritikai észrevételeket is tett a megyei összesítésekkel kapcsolatosan.
