Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
gistromba" 569 adózó nevét és adóterhét vették nyilvántartásba. A „nagyobb lajstrom" 519 adózó adatait tartalmazza. A két adókönyv összesen 1088 adózót tart nyilván. Ez a szám igen közel áll az 1688-as adókönyv adatához, amely 1085 adózót rögzített. Jelentősebb az eltérés az 1689-es porcióbeszedési lajstromban fellelhető 1152 adózóhoz képest, de ez esetben figyelembe kell vennünk, hogy a rendkívül nagy teher minél szélesebb körű szétosztása érdekében a teljesen nincstelenek f közül a szokásosnál többet vettek nyilvántartásba. De ettől eltekintve sincs lényeges eltérés az előző és a következő évek adózóinak száma között. Az viszont feltűnő, hogy a város adózóinak több mint fele, 52,3%-a jövevénynek minősült a két évvel korábbi 28,7%-al szemben. Ez esetben nyilván még inkább fennáll a korábbi állításunk, hogy a jövevényeken nem kell maradéktalanul a közvetlen közelmúltban a városba érkezetteket érteni. Ezen jövevények döntő többsége régtől fogva kecskeméti lakosnak számíthatott, s a megkülönböztetés csak bizonyos szűk körön belül érvényesülhetett. Ezen állításunkat igazolják azok a bejegyzések is, amelyek a jövevények nyilvántartásában fellelhetőek, s amelyek távolról sem lehetnek teljesek. Ezen bejegyzések szerint a jövevények közül többen a város szolgálatában állottak, mi több különféle tisztségeket is viseltek. Korbacz István a jövevények között van feltüntetve, s jelzik itt is, miként több más lajstromban is, hogy a város adószedő bírája, âiZicbZ St tisztségviselők között igen előkelő helyen állott. A jövevények között található Szamca Péter kisbíró, Bíró Gyurka székbíró, Gombos Miklós a város hadnagya, rajta kívül a város négy puskása, négy kapusa, két molnárja és két csősz. Ugyanakkor „munkával fizetett" négy „jövevény" iparos, akik tehát itt műhellyel rendelkeztek, legálisan dolgozhattak. Tehát az 1691-es lajstrom alapján nem gondolhatunk valamiféle újabb nagyarányú betelepedésre. Sokkal valószínűbb, hogy a korábbi teljesebb nyitottság bizonyos mérvű beszűkülésének, bizonyos csoportérdekek egyértelműbb érvényesülésének lehetünk tanúi. A következő évek nyilvántartásainak „differenciáltabbá" válása is ezt a folyamatot érzékelteti. Nem a számokkal való játék az, ha a fenti adatokat összevetjük a korábbi évtizedek adófizetőinek számával. Nagykőrösön 1633—1640 közötti években 401 és 416 között változott az adózásra kötelezettek száma. Ha az 1687-ben jelzett 174 jövevényt levonjuk az 1689. évi 774 adózóból, 600 főt kapunk. 19 Kecskeméten a legkorábbi adókönyvben 1662-ben 792 adózót vettek számításba, ugyanakkor 1691-ben a nem jövevények száma, tehát 19 MAJLÁT: i. m. 25.
