Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
a tősgyökeresnek minősülő családok száma csak 519. Tekintettel a jelentős járványokra, a közbiztonság hiányára, hihető, hogy a két város lélekszámának a növekedése mindenekelőtt a bevándorlások, a migráció révén növekedett folyamatosan. Egyben azt is konstatálhatjuk, hogy a vidékiek, a jövevények nyilvántartásba vétele meglehetősen akkurátusan történhetett. Az elvándorlás Miként már utaltunk rá, a migrációt illetően Kecskeméten a legfontosabb forrásunk az adókönyvek sorozata. Ezeknek a lajstromoknak eredeti funkciójából következik, hogy a városból valamilyen okból távozókat rendszeresebben, pontosabban és kiemeltebben rögzítették, mint a beköltözőket. A város védelmét élvező adóköteles vagyoni alappal rendelkező bevándoroltakat is időről-időre nyilvántartásba vették. Ezek hollétéről, megbízhatóságáról a tizedeseknek rendszeresen jelentést kellett tenniük. Az adózás során a török kiűzése előtt a feljegyzésekben ritkán tesznek megkülönböztetést a jövevények és a törzslakosság között. Az adókulcs nagyságában nem mutatkozott eltérés. A lényegi különbség a vagyon jellegében volt. Különféle ingatlannal a beköltöző személy csak a legritkább esetben rendelkezhetett. A kivetett és a beszedett adó mennyisége közötti különbség indoklása érdekében viszont nyilván kellett tartania az adószedőnek azokat, akik csak részben vagy egyáltalán nem tettek eleget az adókötelezettségüknek. Ezért rögzítették időnként a fizetésképtelenséget, illetve az adózó távozását, szökését. Az adólajstrom mellett több esetben utalnak távozásra, szökésre a bírói feljegyzések, a dézsma, ill. robotlajstromok is. Mindezeket figyelembe véve sem állíthatjuk, hogy a távozók közül mmdenkiről történt feljegyzés. Nem szólva a szolgákról, cselédekről, nincstelenekről, akikről nem történt megemlékezés. Ezért itt is egy minimummal kell számolnunk. Az adatsorokban rögzítettnél az esetek egy részében feltétlenül többen hagyták el a várost. Következtetéseink éppen ezért minden esetben csak visszafogottak lehetnek, amíg más települések, vidékek forrásai megfigyeléseinket meg nem erősítik, ki nem egészítik ezt. Számításaink során az adólajstrom felfektetésének időpontját kellett mindenkor egy eszmei időpontnak felfognunk. Az adófizetők teljes létszámába be kellett vennünk azokat is, akik időközben esetleg meghaltak, valamilyen címen adókötelezettség alól mentesültek. Az adózók számának megállapításakor ezúttal sem voltunk tekintettel azokra a kisebb társadalmi csoportokra, amelyeket esetenként külön is nyilvántartottak. Ezek egyébként nem ritkán, főleg a súlyos adóztatás során, bekerültek az egész városra
