Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

gesen megbízhatóbb adatokkal szolgáljunk, és az itt élők és az ide érkezők, valamint az innen távozók, azaz a törzslakosság és a migrációban résztvevők arányát viszonylag pontosan nyomon tudjuk követni. Tekintettel a feljegyzések folyamatosságára, forrásaink megbízhatóságára, és az adatok igen jelentős tömegére, ezekből megalapozott következtetéseket vonhatunk le. A feldolgozás megkezdése előtt utalnunk kell arra is, hogy ezen félévszázadnyi idő is több szakaszra osztható, amely időközök egymástól több tekintetben eltérnek. Az első szakasz a felszabadító háborúk kezdetéig tart. Második szakasznak rövid tartama ellenére is a felszabadító háborúknak azt a fél étizednyi részét kell vennünk, amely idő alatt e vidék közvetlen hadszíntér volt, illetve a hadszíntérnek különféle szolgáltatásokkal tartozott. A harmadik szakasz folyamatosságát csak egy-egy olyan háborús év szakítja meg, melyekben a város és vidéke átmenetileg hadszíntérré vált, vagy annak hatáskörébe került. A KECSKEMÉTRE TÖRTÉNŐ BEKÖLTÖZÉS A migrációnak, e latin szónak az alap jelentése : kiköltözés, kivándorlás, egyik településből a másikba történő átköltözés, ott történő letelepedés. A jelentés pontosabb tartalmára azért utalunk e helyen, mert kellő magyarázatul szolgál témaválasztásunkhoz. A török és keresztény hadak közeledtének hírére egyaránt települések sora kényszerült hosszabb-rövidebb időre elhagyni lakóhelyét még a XVII—XVIII. század fordulóján is. Ezúttal viszont nem tartottuk célszerűnek, hogy vizsgálódásunk körébe bevonjuk azokat a ,,nagy futásokat" is, amelyeket a váratlan támadások vagy katonapolitikai intézkedések idéztek elő, és amelyekről viszonylag keveset tudunk, így pl. mellőztük Kecskemét város lakosságának azt a kétszeri menekülését is, amelyre a Rákóczi-szabadságharc alatt került sor. A távozás ez alkalommal is csak néhány hét tartamára terjedt ki, nem volt szándékuk bárhol másutt letelepedni, s gyakorlatilag az egész lakosság hazatért. Ezek a pánik szerű, ill. kényszerű menekülések — bár kétségtelen, hogy a rémülettel együtt az anyagi és személyi veszteség is igen nagy volt — legtöbbször nem eredményeztek komolyabb gazdasági, társadalmi, demográfiai és kulturális változást. Több feljegyzés utal arra, hogy a hódoltság idején a jelentősebb mezővárosokba futottak a kisebb falvak lakói. Kecskemét is egyik mentsvára le-