Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
heteit a török háborúk első évtizedeiben a környéken felégetett, elpusztított falvak lakóinak. Ezekről a bevándorlásokról viszont a részleteket, a menekültek számát illetően igen keveset tudunk. A bevándorlás tényét, folyamatát egyébként is sokkal nehezebb forrásainkban nyomon követni, mint a távozásokat és a szökéseket. A csoportos érkezéseket, a menekültek elhelyezésével, befogadásával kapcsolatos esetleges hatósági intézkedéseket a legjobb esetben is csak az 1944-ben elpusztult jegyzőkönyvekben rögzítették. Tehát a bevándorlás folyamatát, annak jelentősebb hullámait ma már nem tudjuk rekonstruálni. Fellelhető viszont néhány olyan feljegyzés, amely állóképszerűen ugyan, de igen sokat képes a Kecskemétre irányuló migráció arányairól, a várossal folyamatos kapcsolatot tartó tájegységekről, az azokkal való kölcsönhatásról elmondani. A Duna—Tisza köze is évtizedeken át biztos célpont lehetett az ország különböző részéről menekültek számára. Még olyan viszonylag nagy távolságra levő területekről is folyamatosan jöttek a szabadabb és talán biztonságosabb életkörülményt ígérő mezővárosokba mint Baranya. Igen figyelemre méltó, hogy nemcsak jobbágyok és polgárok, hanem nemesek is szívesen keresték fel e városokat. 1663-ban Pöczök János körösi lakos nemességének kivizsgálása során Pest megye két esküdtje tanúvallomásokat hallgatott meg. Mivel Pöczök Baranyából származott, érthetően egykori földijeit hallgatták ki. Ennek során nyilatkozott Godán Demeter kecskeméti nemes is, aki ekkor már 85 éves volt, akinek vallomását más tanú is megerősítette: „Tudom nyilván, mikor oda be Baranyában laktamis régenten, keőrösi Pöczök János uramnak az attya, elei, minden nemzetséghi igaz taxa fizető nemes szabados személyek voltának, én oda be lakván, eő kegyelmeis oda be baranyai fiu volt, ugy tudom nyilván, mintha ma volna s máighis odabe minden nemzetséghi igaz nemes személyek s eő kegyelme Pöczök uram is igaz nemes személy, melyet igaz hitem szerint vallok." A tanúk között lelhető Domokos István 45 esztendős kecskeméti nemes is, aki ugyancsak Baranyából, Katádfalváról költözött át. 12 A nagyobb arányú beköltözésre az első igen jelentős feljegyzés 1677-ből maradt fenn az adólajstrom utolsó oldalain. Ezen egyedülállóan érdekes és fontos feljegyzés 16 baranyai és somogyi településből származó 101 jobbágy nevét tartalmazza. A névsort bevezető szöveg az alábbi: „Anno 1677. die 21. Maii. Feő Biro Biro György Uram Budán leven a mely jobbágyokat a Baranyai Iszpaiak keresnek. Azokat a Budai Hatalmas vezér Paranncsolattyabol Varosunkból a kiket fel találhattunk fel küldöttük Budára." Több mint száz jobbágy családnak elköltözése, pontosabban szökése bár12 SZAKÁLY Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 225.
