Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

pihenés ilyen értelemben nem választható szét. Legmostohább lehetett a lovászok és a béresek helyzete, akiknél mindehhez még az is hozzájárult, hogy gazdájuk, felügyelőjük szeme előtt voltak állandóan, és ez munkaerejük még fokozottabb kihasználását eredményezhette. Feltűnő, hogy ezen rétegen belül a juhászok, különösen a fejős juhász bére kiemelkedő. Az utóbbi másfélszer annyi bért kapott mint a béres, de az átlagnál is 35%-kal nagyobb convenciójának az értéke. A bérek közötti arányok rögzítése során nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt sem, hogy míg a béresek, lovászok és egyéb cselédek ezen bérükön kívül más jövedelemmel nemigen rendelkezhettek, a prédikátor, a tanító és a jegyző szinte biztos, hogy rendelkezett házzal, szőlővel, kerttel vagy jószággal. (Hadd utalunk itt az 1671. évi nótárius, Nyéki Gábor konvenciójára, ahol a naturáliák között szerepel a „Marhatartás a városén" juttatás is. L. old.) Még a mészáros, a csaplár és a szakácsnő esetében is teljesen indokolt ez a feltételezés, hisz a szőlő és a kert megművelésére, az állatok gondozására családjuk tagjai, ill. az idegen munkaerő rendelkezésre állott. A korabeli árak, adók és adóalapok ismeretében nem tartjuk indokolatlannak, hogy a prédikátort, jövedelmét tekintve akár a leggazdagabb civis gazdákkal vegyük egy csoportba, illetve legalábbis azt állíthajtuk, hogy ezek évi jövedelme átlagosan ritkán lehetett nagyobb mint a prédikátoré. A tanító és a jegyző jövedelme a közepes vagyonnal rendelkező gazdákéval lehetett azonos, ha vagyonuk lényegesen kisebb is volt. A mészáros és a csaplár a céh mesterekhez ós kereskedőkhöz hasonlítható, akik maguk is rendelkeztek ingatlannal és jószággal egyaránt. Ha figyelembe vesszük, hogy Kecskeméten ezekben az években évi hat százalékos kamatra adtak kölcsönt, a prédikátor 340 forint és 75 dénár fizetése 5679 forint után járó kamatnak felelt meg. Ez 560-—570 szarvasmarha árával volt egyenlő, vagyis kb. hasonló számú gulya jövedelmezett évenként akkora összeget, mint a prédikátor fizetése. Ekkora jószágállománnyal pedig csak a leggazdagabbak rendelkeztek. A tanító 141 forintos évi jövedelme 2358, a jegyzőé 1664 forint összeg 6%-os kamatával volt egyenlő. A mészárosé 992, a csapiáré 1299, a szakácsnőé 877 forint 6%-os kamatának felel meg. Hasonló értékű adóalappal a gazdák kis hányada rendelkezett. A napszámosok és a zsellérek a szolgáknál anyagilag is valamivel kedvezőbb helyzetben lehettek, mivel sokuk valamilyen ingatlannal is birt. Az igaz ugyan, hogy a napszámbér összege 12 és 20 dénár között mozgott, míg a pásztorok, a cselédek bérét, ha a minimálisnak felfogott 250 évi munkanappal osztjuk is el, kb. 10 dénárt kapunk, tehát a tényleges egy napi munkájukért fizetett összeg valójában ennél is kisebb, de figyelembe kell vennünk, hogy a napszámos folyamatos alkalmazása nem volt biztosított, s bár 24 Bács-Kiskun megyei Levéltár kiadványai IX.