Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
Ugyanis ezek a feljegyzések többségükben a másodbíró, vagy más tisztségviselő emlékezetét voltak hivatva segíteni, tehát nem bizonylatként kezelték őket. Reklamálásra ritkán kerülhetett sor. Ezek a feljegyzések viszont arra mindenképpen alkalmasak, hogy megállapítsuk, a konvenció szövegéhez mereven nem ragaszkodtak a kifizetés során. A megadott kereteken belül más ruhaféleséget, élelem helyett ruhát, naturália helyett pénzt kérhetett és kaphatott a cseléd. Nem ritka, hogy ilyen alkalommal adott búzáért jóval kevesebbet számítottak, mint amennyiért abban az évben e gabonaféleség került. Oka lehetett az is, hogy nyáron vásárolták meg számára, amikor még olcsóbb volt, vagy gyengébb minőségű lehetett az. A kifizetések sora mindenképpen arra int, hogy nem szabad feltétlenül az egykor divatos feltételezésre, a maximális kizsákmányolás meglétére utalnunk. Ezt cáfolná egyrészt a már említett rugalmasság, melyre bőven van adat, másrészt az a tény, hogy a különféle alkalmazottak évtizedeket töltöttek el a város szolgálatában. Inkább egyfajta emberséggondoskodás húzódhat meg mögötte, melyhez hasonlót cseléddel, jobbágygyal, családtaggal szemben is nap mint nap alkalmaztak a tényleges kizsákmányolás és kiszolgáltatottság lehetőségeinek kihasználása ellenére mások is. Ha a feljegyzések hézagossága miatt nem volt egyértelműen követhető a kifizetés során a bérben kapott naturália értéke, az egyezség szövegét tartottuk szem előtt. Különösen fontos volt ez akkor, ha a pénzbeli fizetség mellett csak az ,,egész ruha", ,,fél ruha" meghatározás áll. Szerencsére több esetben pontosan követhető, hogy az ,,egész ruhán" mit értettek. 1676ban Nagy Péter béresnek e címen egy ködmönt, egy nadrágot, 1 vég törökvásznat és egy inget adtak, amelynek az értéke 720 dénár volt. 1675-ben Söprüs János sajtnyomónak ,,fél ruha" ellenében ,,egy nadrágért f. 1, egy ümögh s gatyaert fél, süvegért den. 60, csizmáért f. 1" fizettek ki 115 azaz három forint és 60 dénárt, amely Nagy Péter egész ruhájáért kifizetett 720 dénárnak pontosan a fele. Ezek alapján minden olyan esetben, ha nem követhető a kifizetések során pontosan, hogy az egész ruha fejében mit adtak, ezen összeget vesszük alapul. A fentieken túl szükségesnek tartjuk még az alábbiakra felhívni a figyelmet. Az árak alakulására vonatkozó adatok is gyakran hézagosak. Ugyanakkor egy-egy áruféleség minősége között jelentős különbség volt. Csizmát vettek a város tisztségviselői Kohári grófnak és Wesselényi bárónak éppen úgy mint a jegyzőnek és a kanásznak. Ebből adódóan ennek az ára 603 és 80 dénár között ingadozott. Ugyanezt mondhatjuk el kisebb módosítással egy 115 A jelzett évek adókönyveiben.
