Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

szerződésük sajnos csak a század legelejéről és 1687-ből maradt fenn. Időben az utóbbi áll közelebb, és így ennek feldolgozása az indokolt. Bár egy évtized választja el 1677-től, mellőzése révén hézagossá és színtelenebbé válna kitekintésünk. Gondot jelent viszont az a tény, hogy néhány terménynek az ára, mindenekelőtt a búzáé, a felszabadító háború során aránytalanul megnőtt. Míg 1676-ban egy fertály búza ára 515 dénár volt, és 1680-ban is csak 420 dénár, de még 1683-ban is csak 587 dénár értékű, 1684-ben 1119, 1685-ben pedig 1306 dénár volt, és a hadak járása idején éveken át a megszokott ár fölött volt. Közel hasonlókat írhatunk a borról is. Mivel pedig a prédikátor illetményének tekintélyes hányadát jelentette a 27 fertály búza és a tetemes mennyiségű bor, torzítaná béréről kialakított képünket, ha kétháromszoros árral számolnánk az előző évekre is. Tekintettel arra, hogy sem a nótárius, sem a legtöbb cseléd esetében a konvenció természetbeni része nagyobb mértékben nem változott ezen tíz év alatt, és a prédikátor készpénz fizetése már 1600-ban 70 forintot képezett, nem valószínű, hogy a kb. 30%-os növekedés nagyobb része ez alatt a tíz év alatt történt volna, így minden bizonnyal nem tévedhetünk sokat, ha feltételezzük, hogy a bére egy évtizeddel sem volt lényegesen eltérő az 1687-estől. Ezért tehát a prédikátor és az iskolamester esetében az 1687-ben rögzített konvenció természetbeni részét az 1677-es árfolyamon számítottuk ki. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a naturáliák többi részének értéke eltörpül a boré és a búzáé mellett, így az azok árában bekövetkezett változások a fizetésük egészéhez viszonyítva elhanyagolhatóak. Az esetleges eltérés lehetősége természetesen fennáll. Ezért is hívtuk fel e veszélyre talán az indokoltnál is jobban a figyelmet. Arra sem árt utalnunk, hogy a nagyobb időközöket átfogó ár- és bértörténetek nem ritkán 10—15, esetenként akár 25 éves intervallumokkal is dolgoznak. Hasonló esetekben a két adat azonos időszakba is eshetne. Mielőtt a tényleges elemzést elvégeznénk, célszerű néhány megfigyelést, kiegészítést tennünk annak érdekében, hogy eljárásunk maradéktalanul egyértelmű legyen. Igen hasznos lenne, ha követni tudnánk, hogy a szerződésben foglaltakat a kifizetés során mennyiben alkalmazták, milyen eltérések találhatók, egyáltalán a cselédek rovására milyen mértékű önkényes módosítások szerepelnek. Ezt sajnos csak részben ellenőrizhettük. A nyilvántartások magukba foglalják ugyan igen gyakran a kifizetésekkel kapcsolatos feljegyzéseket is, de itt nem törekedtek a ma megkívánt pontosságra a pénzügyi nyilvántartások. A feljegyzések rendszerint csak akkor kerültek be a lajstromokba, ha még maradt a városnak renstanciája. Amennyiben maradéktalanul kifizették a cseléd, vagy az alkalmazott bérét, „totum" bejegyzéssel lezárták a nyilvántarást, mellőzve az utolsó kifizetés összegét, annak részletezését.