Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
ajtaja vasalására adtam 8 garast." „A kar (templomban) csinálásáért 28 tallér, két fogasokért 2 tall." „Farkas mester 57 napra (festék töréséért) 9 flo, 12 pénz." Július 16. „Varga Jánossal számot vetvén fizettünk neki hatodfél ezer éget téglátul 36 garast." „Varga Jánosnak hat ezer tégla égetéstül attunk 4 garast." Augusztus 25. „Varga Jánossal számot vetvén 6 ezer éget téglatul attunk 42 garast." Egészen sajátos, éppen ezért bármely csoportba nehezen illeszthető be az alábbi két szerződés. „Kis Istvánnéval alkudtunk megh az árva gyermek tartására minden holnapban egy tallérban; az szegények pénzéből attunk neki 4 tallért." 1684. március 29. „Fogadtunk egy dajtkát az ecclesia árvájának tizennegyedfel tallérban. " 57 A fentiek alapján valószínűleg egy évre szólhatott az egyezség. Mindkét esetben hozzávetőlegesen napi 10 dénárt fizettek, nyilván az eltartásért és a gondozásért együtt. A napszámbéreket és a cselédek koncencióit figyelembe véve elég nagy összeg. Napszámbérek Létszámukat, a lakosság egészéhez viszonyított arányukat tekintve a napszámosok alkothatták a legnépesebb csoportot azok közül, akik munkaerejük eladására kén3 r szerültek. Akár csak megközelítően sem tudunk pontos számot velük kapcsolatosan közölni. Az viszont kétségtelen tény, hogy a csaknem nincstelennek számító minimális adózásra kényszerülők, az adókötelesség alá nem esőkről nem is szólva, számottevő tömeget alkottak Kecskeméten, miként erről korábban szóltunk is. A napszámot vállalók általában valamivel kedvezőbb körülmények között voltak mint a cselédek. Az év egészében nem voltak teljesen lekötve. Kiszolgáltatottságuk is kisebb mérvű volt mint a szolgáké, cselédeké. Bármilyen szűk keretek között is, de ki tudták használni az esetleges kereslet nyújtotta előnyöket, míg ettől a cseléd gyakorlatilag meg volt fosztva. Ezzel szemben nem volt számukra biztosítva az egész évre szóló minimális bér, amit a szolgák megkaptak folyamatos munkájuk után. Miként több más esetben, a napszámbérekkel kapcsolatosan is azt tapasztaljuk, hogy a legtömegesebben előforduló, így egykoron leghétköznapibb esetről a legkevesebb feljegyzést készítették, éppen mert a napszám57 A jelzett évekből származó gondnoki naplóból.
