Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

Mielőtt ezen összesítések elemzéséhez kezdenénk, utalnunk kell arra, hogy az adólajstromokba, amelyek vezetésére a legnagyobb gondot fordították, és így a lakosság létszámának megállapításánál talán a legfontosabb forrásunk, a cselédek egyáltalán nem kerültek be, mert rájuk adót nem vetettek ki. Csak a felszabadító háború idején, a többirányú és különlegesen nagy adóztatások során kényszerült arra a város, hogy még a szolgákat is bevonja az adóztatásba. 1686-ban a város két adókönyvet fektetett fel. Az egyik a töröknek szedett adó nyilvántartására, a másik a német részre fizetett adó lajstroma. Ez utóbbiban 1685-ös dátummal lelhető fel egy felsorolás: ,,Az quantumra, az ridegnek, szolgák, szolgálók mit adtának, arról való ratio." E számvetés 244 nevet rögzített, nőket, férfiakat vegyesen. Biztosan állíthatjuk, hogy e felsorolás a cselédek számát illetően nem lehetett teljes. A hódoltság korábbi éveiben, amikor a minimális adóalappal rendelkezőket is rendszeresen nyilvántartásba vették, különféle adóval terhelték a város polgárait. Akik csak házzal, kerttel rendelkeztek, azok is fizették a harácsot. Külön adónemnek nünősülő vadszám után csak azok adóztak, akik ezen felül is rendelkeztek vagyonnal. (L. 29. sz. jegyzet.) Ennek évről-évre történő megállapítása teszi lehetővé, hogy a lakosság vagyoni, részben pedig társadalmi rétegződését fő vonásokban rögzíteni tudjuk. A fenti táblázatokban feltüntetett vadszámmal nem rendelkezőket a csaknem nincstelenekkel vehetjük azonosnak, akik minden bizonnyal rendszeresen arra kényszerültek, hogy eladják munkaerejüket, csekély vagyonuk révén azonban megmenekültek a cselédek sorsától. Az 1—5 vadszám után adózókat törpegazdáknak foghatjuk fel, akik esetenként ugyancsak kényszerültek bérmunka vállalására. A 6—50 vadszám után adózókat a kis- és középbirtokos parasztok közé sorolhatjuk, akik döntő többségükben feltétlenül rendelkeztek házzal, kerttel, szőlővel. Ehhez a réteghez tartozók jelentős hányada is alkalmazott egy vagy több cselédet, az idénymunkák során napszámosokat. Az ötvennél nagyobb vadszám alapján adózókat joggal sorolhatjuk a gazdag cívisek közé, akiken belül a százon felüli vadszám után adózók néhány tucatnyi csoportja alkothatta a város tényleges irányító rétegét. A vadszámmal nem rendelkezők, tehát rendszeresen bérmunkát vállalók száma és aránya, valamint a 11-nél nagyobb vadszámmal rendelkezők, tehát alkalomszerűen vagy állandó jelleggel bérmunkát alkalmazók aránya, azaz a munkaerő terén a kereslet és a kínálat módosulása számottevően formálhatta a napszámbér és a cseléd conventiójának alakulását. így a későbbi elemzésekhez is hasznosnak ígérkezik az alábbi összesítés. (L. a IV. táblázatot.)