Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
A MUNKAVÁLLALÓK ÉS A MUNKÁLTATÓK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA Év Az adózásra nyilvántartásba vett lakosságon belül Év Munkát vállalók Munkáltatók Év száma %-os arányuk száma %-os arányuk 1662 177 22,34 328 41,4 1667 233 28,6 236 28,7 1676 163 14,38 408 35,99 1684 338 27,72 355 29,11 1686 423 38,1 112 10,1 Ezen statisztikai sorok arról tanúskodnak, hogy a bevándorlás és az elszegényedés következtében a nincstelenek, a bérmunka vállalására kényszerülők száma kisebb ingadozástól eltekintve növekedett. A jelentős vagyonnal rendelkezők száma, tehát a bérmunkát foglalkoztatók száma — ugyancsak kisebb ingadozástól eltekintve — a hódoltság utolsó évtizedeiben erősen csökkent. Mint láttuk, az adólajstromok nem rögzítették azok számát, akik semmiféle adóalappal nem rendelkeztek, akik létfenntartásukat csak munkaerejük eladásával tudták biztosítani. Ezek arányára csak későbbi összeírásokból tudunk következtetni. 1704-ből fennmaradt Kecskeméten egy töredékes összeírás, amely a Rákóczi-szabadságharc során a hadra keltek tizedenkénti névsorát tartalmazza, nagyobb részt rögzítve a társadalmi hovatartozást is. 31 Az összeírás következetesen jelöli, hogy egy-egy családfő házától személy szerint ki ült lóra, leggyakrabban rögzítve, hogy saját maga, fia, veje, szolgája, zsellére stb. ment katonának. Pl. az első tizedből „Nádasdi uramtul szolga három, Nemes István, Sárközi István, Besprinyi György." „Kis Mihálytul ugyanaz fia Kis István." „Basa Tárnástul az öccse Basa Gergely." „Pap István magatul" (azaz személyesen). Bizonyos esetekben ezek a jelölések nem teljesen egyértelműek, illetve hiányoznak. Pl.: „Totth Andrástul Szálai Ferenc, Szászi Gergely, Kovács György, Nagy Tamás." Tekintettel arra, hogy a négy név eltér a háztulajdonos nevétől, joggal tételezhetjük fel, hogy ezek vagy cselédek, vagy zsellérek lehettek. Azaz mindenképpen olyan felnőtt férfiak, akik állandó vagy alkalmi bérmunkát vállaltak. Ezek száma az öszszeírásban az egyértelműen szolgának, zsellérnek, mesterlegénynek jelzettekkel együtt 440 volt. Mivel az összeíró lapok a 18 tizedből csak 14-nél maradtak fenn, a város egészére vetítve e számot 565-öt kapunk. Joggal 31 Régi oklevelek 8. köt. 56—63.
