Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

és fél évi cenzust, amely igénynek a város eleget téve 1000 aranyat küldött számára.

24 A rendelkezésünkre álló adatok alapján azt fogalmazhatjuk nieg, hogy a földesúri szolgáltatások kiegyenlítésekor a dukát csak a török kiűzéséig alkotott jelentős vagy döntő hányadot. A későbbi évtizedek során legtöbbször kénytelenek voltak megelégedni az ezüst aprópénzzel történő kifizetésekkel. A mezőváros tanácsa számottevő pénztartalékkal a hódoltság idején sem rendelkezett. Ezt egyértelműen igazolják az évenként egymást váltó különféle tisztségviselők elszámolásáról fennmaradt feljegyzések is. Ennek köszönhető, hogy időről-időre a nagyobb összegű kifizetések alkalmával arra kényszerült, hogy a gazdagabb cívisektől kölcsönt vegyen fel. 1668-ban a város hét polgára ,,kósz pénzt adtának jövendő adójukra" 1100 tallér és 155 arany értékben. Köztük Balogh István egymaga 150 aranyat. A következő évben csaknem ugyanattól a hét személytől 1390 tallért kért a tanács kölcsön, 1670-ben pedig 1160 tallért, mellette 100 aranyat. E sorozatként összeálló kölcsönökben tehát az arany összege nem egészen 14%-ot tesz ki. Szórványadataink a következő évekből is vannak: 1673-ban Pathai Andrástól és Kamarás Ambrustól kaptak 200 aranyat, 1680-ban Sárközi Istvántól 100-at, 1681-ben Kamarásnétól kölcsönzött ugyancsak 100 aranyat a város.

25 A török kiűzésére irányuló harcok idején a lakosság elszegényedésének folyamata felgyorsult, és ez eredményezhette, hogy 1686-ban már Győrből voltak kénytelenek ezer aranyat kölcsön kérni, hogy a német tábornokok újabb követelésének eleget tudjanak tenni. Ezek az adatok is azt igazolják, hogy bár a civis városban volt néhány tucatnyi jelentős készpénzzel rendelkező család, ezek tőkeképességét azonban helytelen lenne túlbecsülni.

26 Magánembereknek adott jelentősebb mennyiségű dukát kölcsönzéséről még kevesebb adatunk van. Ezért minden egyes eset jelentős lehet, ós megérdemli a részletes ismertetést. 1689-ben a Református Egyház gondnoka a következő kamatra történő kihelyezéseket rögzítette: ,,Az mely száz öt aranyat Magó Mihály urammal Varga István urainknál volt, azokbul ü kegyelmek attanak az én kezemben ötven öt aranyakat." ,,Az előtt való esztendőkben attak ü kegyelmek két száz ötven aranyat Péter János uram kezeben." „Ismét másodszor is adot Mago Mihály uram az en kezemben 45 aranyakat" „Az mely szaz arany az szekbiraknal volt, ugyanazon szaz aranyakat Mago Mihály uramnak attuk. Ü kegyelme igért minden holnapra egy aranyat 24. A jelzett főúri családok levelezése alapján. 25. L. a jelzett évek adókönyvei. 26. Német adó 1686. 385. Al. 2* 19