Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

basa tíz aranyat a juhok árából, ezeket is 300 timonban adta." ,,Item 8 aranyat is mellyet nekünk hat hat forintban adot Csizmadia bulyog basa, el cserélvén, minden aranyért tizenegy negy garast adtának Varga Istvánnak, melyet ő 28 timon számban költött el egyiket egyiket, mely 8 arany in flo.44 den. 80 jöt be. Mivel in flo. 60 adta volt be a Csizmadia ogli, veszet a tíz aranyon flo. 4." 22 Sajnos, kevés évből maradt fenn ilyen bő számadási anyag. Azonban ez az egyetlen év adatai is érzékeltetik, hogy viszonylag széles körű pénzügyi kapcsolat állhatott fenn a hódoltság utolsó éveiben is a mezőváros és a törökök között, melyben az aranynak is jelentős hely jutott. Egyben arra is bizonyíték, hogy nem kizárólag az önkény határozta meg ezt a kapcsolatot. Lényegesen gyakrabban fordul elő a földesúri terhek lerovása során e legjobb pénz. Forrásaink e téren is töredékesek, azonban a rendelkezésünkre álló adatok így is igen sokatmondóak. A fennmaradt nyugták szerint a Wesselényiek 1668—1684-ig szinte kivétel nélkül aranyban kérték és kapták a cenzust. A későbbi évekből nincs adatunk. A Koháriaknak 1671—1677-ig nagyrészt ezüst tallért, 1679—1685-ig csaknem kivétel nélkül aranyat adtak. A török kiűzését közvetlen megelőző években az arany iránti kereslet számottevően nőhetett. Ezt nemcsak ágiójának emelkedése jelzi, hanem az is, hogy ,,Az Ur eő Na/gysá/ga — Kohári — elengedte minden honoráriumját, azért, hogy körmöczi aranyul ..." kapta a cenzust. A Koháriak a magán bérlőktől is aranyban kérték ezekben az években járandóságukat.

23 1689-től a XVIII. század tizes éveiig viszont különféle ezüst aprópénzben rótták le a kecskemétiek pénzbeli terhüket. Csupán 1696-ban fordult elő, hogy ,,50 jó mértékű aranyat". . . is küldtek, a többi részét ekkor is „folyó és elkelő pénzül". A Báthoriaknak cenzusra mindössze 17 aranyat fizettek évente. 1672-től 1687-ig az esetek többségében ténylegesen 17 dukátot küldtek. 1688-tól viszont a lerótt összegben arany nem szerepelt, hanem különféle címletű ezüst pénzzel fizettek. Az 1693-ból fennmaradt nyugtájuk külön kiemeli: a város fizetett 41 rénes forintot ,,cum aureo uno in specie." A Csányi-család cenzusát „forintos" pénzben, tehát ezüst aprópénzben fizették. Igaz, a XVII. századból csak egyetlen nyugtánk maradt, 1677-ből, amikor 200 tallér átvételét ismerték el „kemény pénzül". A földesurak követeléseinek kielégítése nem egy alkalommal komoly gondot jelenthetett a város tanácsának. A rendszeres kifizetés mellett olykor rendkívüli igénnyel is szembe kellett nézniök. 1685-ben pl. Kohári Farkas egyösszegben kérte a két 22. Al 1677/78. Al 1677. 24. Szk töredékek 2., 4. old. 23. Adókönyvek, 1681., Ш. Koháriak levelei II. téka.