Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

hagyhatjuk azt sem említés nélkül, hogy a legmagasabb árakat (1689 kivételével) 1779-ben, illetve 1790-ben rögzítették. Ez a tény azt jelzi, lehetett közös ok, amely a faggyú és a szalonna árát egy időben emelte. A szó szoros értelmében a vaj nem tartozik ugyan a zsiradék közé, de mivel a zsírral azonos funkciót kapott, nem indokolatlan a vele kapcsolatos megjegyzések e helyen történő rögzítése. Alig van termék, amelyre vonatkozóan oly bőven állana rendelkezésünkre adat, mint a vaj esetében. Ez is érzékelteti, hogy a helyi élelmezésben igen fontos szerepet kapott, illetve a hódoltság idején súlyát még növelte az is, hogy a töröknek rendszeresen kellett beszolgáltatni, kónyszerárfolyamon eladni, beszerezni. A 30 évből kiemelt árak átlaga pintenként 86,3 dénár. A szélső értékek a többi élelmiszerhez viszonyítva elég távol esnek egymástól. Minimum 42, maximum 160 dénár értékben adtak, illetve vettek egy pint vajat a feldolgozott időszakon belül. A két ár közötti arány 1:3,8. Jellemzőek a kiemelkedően magas árakat mutató évek: 1664, 1683, 1684 (valamennyi a török hadsereg jelentős, ill. nagy akciójának éve), 1695 (a felszabadító háborúk időszaka) ós 1790: újabb háborús esztendő. Bár a vaj árában meglepő szélsőségeket kellett rögzítenünk, az első tíz év átlagára (96 dénár) és az utolsó húsz év átlagára (104 dénár) között alig van különbség, hisz a 8 százalékos eltérés a kb száz év alatt nem jelentős. Külön kell szólnunk néhány további élelmiszer árának alakulásáról is. Ezt mindenekelőtt a tömeges használat, ill. a rendelkezésre álló adatok elégsége indokolja. A levonható tanulságok pedig fontos támpontot jelenthetnek az árak alakulását befolyásoló tényezők rögzítésénél. A kenyér máig egyik legfontosabb tömegélelmezési cikkünk. A rá vonatkozó adatok 1663—1790-ig állanak rendelkezésünkre, s nem kevesebb mint 40 év adatát tudtuk feldolgozni. Mégis kevésbé megnyugtató az itt összeállítható adatsor tanulsága. Ennek oka elsődlegesen az, hogy a mértékegység nem elég egzakt, ha formailag megfelelő is, valójában nem. elég pontos. A darabban rögzített árak mögött nem ellenőrizhető a tényleges súly. Igaz ugyan, hogy vidékenként kialakultak elég következetesen érvényesülő formák, s ezek éppen az ilyen cikkek esetében állandósulhattak, de a kisebb eltérések lehetősége feltétlenül fennállt. A rendelkezésünkre álló adatok fontosságát mégsem szabad alábecsülnünk. Az átlagár a 40 év adatai alapján 19,4 dénár volt. A szélső értékek igen nagyok: a minimum 10 dénár, a maximum 78 dénár volt. A szorzószám tehát 7,8. Ha viszont figyelembe vesszük a gabonaáraknál érvényesülő szélsőséges árakat, ez az egyébként rendkívül nagy ingadozás egyáltalán nem érződik hihetetlennek. Különösen nem tűnik annak, ha az adott évek eseményeire