Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790
gondolunk. 1690-ben, amikor a szertelenül magas, 78 dénáros árat rögzítették, élte át a város történelmének egyik legkeservesebb időszakát a szertelen adóztatások és élelmiszer beszolgáltatások miatt. Az ezt követő legmagasabb árakat 1684—85-ben jegyezték fel, amely évek hasonló okok miatt váltak ismertté a város történetében, amikor török és keresztény hadak egyforma kíméletlenséggel hajtották be a szolgáltatásokat. A legalacsonyabb árakat a Thököly szabadságharcot megelőző évek termései eredménj^ezték. Sajnos, csupán egyetlen évből áll rendelkezésünkre olyan adat, amely a kenyér árát fontban is megadja. 1745-ben egy font kenyérért 2 dénárt kértek- (A maitól nagyon eltérő árarányokra jellemző, hogy 1750-ben és 53-ban (1745-ből nincs adatunk) egy font hús ára 4 dénár volt.) Mivel 1745-ben egy db kenyér ára átlagosan 20 dénár volt, egy kenyér átlagos súlya 10 font, azaz öt kiló körül lehetett. A paraszti háztartásokban sütött kenyerek súlya a közelmúltban is még 4—6 kiló között változott, így a két adat között nem lelhető fel ellentmondás. A civis lakosság konyháján általánosnak volt mondható a bors használata. 1663—1770 közötti időszakból 28 évből gyűjthettünk rá vonatkozó adatokat. A fontonkénti átlagár 112,5 dénár volt. Az árak esetében is meglehetősen szélsőségesen alakultak. A minimális fontonkénti ár 50 dénár volt, a maximum 240 dénár. így a kettő közötti arány 1:4,8. E szélsőségek említésekor viszont utalnunk kell arra is, hogy a 240 dénáros ár csupán egyetlen alkalommal (1677) lelhető fel. Az ezt követő maximum, a 180 dénáros ár is csak egy alkalommal, nem véletlenül 1688-ban tapasztalható. Ezt annál inkább célszerű kiemelnünk, mivel az egyes évek árait figyelve a kiegyensúlyozottság az, amit rögzítenünk kell. Ezt érzékelteti az a tény is, hogy az első tíz év 118,7 dénáros átlagával szemben a vizsgált szakasz utolsó 30 évének átlagára 112,3 dénár volt. A borsnál is lényegesen fontosabb cikk a só, amely közismerten olykor a pénzt is helyettesítő, csaknem „általános" csereeszköznek minősült a XVII. század egyes szakaszaiban. Árának alakulása azért lehet fontos, mivel ezen cikk esetében az időjárási tényezők kiküszöbölődnek, s lényegében a szállítás az, amely a helyi ár alakulásában közrejátszhat. A fontonként rögzített árra vonatkozóan viszonylag kevés feljegyzés áll rendelkezésünkre. Ezek viszont kétséget kizáróan jelzik, hogy a török kiűzése előtti évekhez viszonyítva ára a XVIII. század végóig azonos szinten maradt. Igaz ugyan, hogy az állami monopolhelyzet miatt ezen árucikk ármozgásából csak erősen behatárolt következtetéseket lehet levonni, az viszont kétségtelen, hogy a só árának stabilizáltsága egy fajta gazdasági kiegyensúlyozottságot feltétlenül érzékeltet, amely a XVIII. század nagyobb részére jellemző volt.
