Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

átlagok jóval szűkebb sávban helyezkednek el mint a nagyállatok esetében: az átlag 81—127%-a között található a vizsgált évek 61%-a. Ugyancsak feltűnő eltérést mutat a juh árának alakulása is. A lónál, ökörnél, tehénnél tapasztalt kb. 2—2,5 szeres áremelkedéssel szemben itt kiegyensúlyozottság tapasztalható, amit az is érzékeltet, hogy az első tíz év 214,5 dénáros átlagával szemben az 1778—81-es évek átlaga 196,5 dénár volt. A kirívóan magas árakat egy kivételével a XVII. században találhatjuk. Erre a többitől eltérő ármozgásra kellő magyarázatot csak Kecskemét gazdaságtörténetének szélesebb körű feltárása során lehet adni, ami több tekintetben is túlmutat választott témánk keretein. Az adattárban fellelhető sorrendtől eltérően ismertetjük a hús és zsiradékfélék árának alakulását. Ez az árucsoport egyrészt a közélelmezésben, másrészt a háziipar néhány igen fontos területén mellőzhetetlen. A hájra vonatkozóan az 1716—1790 közötti időszakból a hozzávetőlegesen ötévenkénti időközzel 19 évben akadtunk adatra. Az átlagár 20,2 dénár. A szélső értékek aránya 1:2,5. A minimum fontonkénti 12 dénár, a maximum 30 volt. Az első tíz év átlaga: 22,7 dénár, az utolsóé: 17 dénár volt. Az alábbi tendenciákat tekintve figyelemre méltó a kb. 25%-os csökkenés. Az élelmezésben kétségtelenül fontosabb szerepet kapott a hús, ezen belül is a marhahús. Ez esetben a városi mészárszékekben alkalmazott árakat tudtuk elemzés alá venni, mivel más helyről származó adtunk nincs. Kétségtelen, hogy ez esetben részben a városnak a hús árusítása terén lévő monopolhelyzete minirnális mértékben formálhatta az árakat, de a megyei limitációk ennek nagyonis egyértelmű határt szabtak, illetve még hatékonyabban a mezővároson belül folyamatosan megnyilvánuló sokféle kínálat (baromfi, sertés, stb.), más részről a lakosság létszámával növekvő kereslet. Utalnunk kell arra is, hogy csak a XVIII század, utolsó harmadából vannak olyan feljegyzéseink, amelyek a különféle húsok árát egymástól különválasztva pontosan rögzítik. Mivel a városi mészárszékekben az esetek nagyobb részében mértek marhahúst mint birkát, feljegyzéseink korábban nem utalnak az áru féleségére, elfogadhatjuk, hogy döntő többségében marhahúsra vonatkoznak, illetve feltételezhetjük, hogy a marha és az ökör árának erőteljes emelkedése előtt a két hús ára között nem volt érdemi különbség, hisz a vizsgált időszak végén is viszonylag csekély az eltérés, sőt nemegyszer a két ár egybeesik. Az 1678—1786 közötti időszakaszban 35 évből találtunk értékelhető adatokat. Az átlagár fontonként 4,8 dénár volt. A szélsőségek itt érthetően