Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

Az értékesítések viszonylag nagy száma, valamint az igen jelentős feldolgozott időköz az árak alakulásának tendenciáját feltétlenül egyértelműen érzékeltetni tudják. A tehenek árának alakulására 1662—1780 közötti időszakon belül 34 évből gyűjtöttünk. Az átlagár 1573 dénár volt. Egyáltalán nem véletlen, hogy az árakban a szélsőségek ennél a jószágnál is jelentkeztek. A minimális átlag : 663 dénár, a maximális : 4080 dénár volt. Az sem lehet meglepő, hogy a legalacsonyabb átlagot 1662-ből, a legmagasabbat 1755-ből gyűjthettük. Az előző év a hódoltságnak még viszonylag békés időszakába tartozott, amikor az egykori szilaj állattartást kevés tényező zavarhatta, a belső piac pedig e téren minimális volt, míg a másik évszám az ún. kun puszták elvesztését követő válságos időszak mélypontját jelzi, amikor e tényezőn túl a belső és a külső fogyasztás együttes növekedése egyaránt hozzájárulhatott az árak emelkedéséhez. E tendenciát érzékelteti az is, hogy a későbbi időszakból is kivétel nélkül az átlagár kétszerese körüli szint volt rögzíthető. Ugyancsak a szélsőségek érvényesülését jelzi az is, hogy a maximum a minimumnak 6,15 szőröse volt, azaz csaknem megegyezett a lovak és az ökrök árának hasonló sajátosságával. Érthetően a termelési körülmények az értékesítési lehetőségek, a közbiztonság hiányával kapcsolatos veszélyek, illetve azok változása valamennyi nagyállat árának alakulására közel megegyezően kellett hogy hasson. Az ár alakulásának tendenciáját érzékelteti az alábbi adatpár is : Az első tíz év átlagára csak 1190 dénár volt, míg az utolsó 20 évé 3400 dénár. (Az adatok csekély volta miatt célszerűbbnek tekinthettük a nagyobb időszak kiválasztását, hogy az esetlegességet csökkentsük.) A tehén esetében is azt tapasztaljuk, mint az ökrök árának vizsgálatánál: az egyes évek átlagára igen nagy sávban helyezkedik el, a gabonaárakhoz viszonyítva nagy a szóródás. Egy elég széles sávban, az átlagár 64—127%-a között csak 20 év adata (59%) található. Itt is azt rögzíthetjük, hogy a legmagasabb öt átlagár közül négy 1740 után található. Mindez közvetlen következménye lehet annak, hogy a rideg állattartás méretei ez időszaktól erőteljesen leszűkültek, a nagyállattartás költségei megnőttek. A juh tartása az Alföldön méreteiben, jelentőségében a hódoltság időszakában is közvetlenül a nagyállattartás után következett. Ennek az igen sok téren hasznosítható, igénytelen állatnak tartása, hasznosítása az egyik fontos jövedelmi forrása volt sok tucat gazdának. 1662—1781 közötti időszakból 31 évből gyűjtöttünk adatot. Ennek átlagára: 173 dénár volt. A szélső értékek, a maximum és a minimum ennél az árunál lényegesen közelebb volt egymáshoz, mint a nagyállatoknál: 102, illetve 333 dénár volt. A kettő közötti hányados azokéhoz viszonyítva csak felényi: 3,26. Az éves