Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

sékelhette a bor árának emelkedését a XVIII. században történt újabb szőlőtelepítés. Külön feldolgozást igényelne annak vizsgálata, milyen mértékben nőtt ezen időszakban a szőlő termőterülete, terméshozama, illetve a város határain túlmutató kereskedelem. Rendkívül hasznos lenne elvégezni a takarmányok és a különféle ipari növények árának elemzését is. Ennek fontosságát növeli az a tény, hogy az istállózó állattartás a XVIII. század második felében Kecskeméten is szélesebb körűvé vált, mivel az egykori hatalmas pusztákat a betelepítések során elvesztették. Az ipari növények közül néhány a belterjesebb növénytermesztés során vált fontossá. Részben az adatok esetlegessége, mindenekelőtt pedig a mértékegységek sokfélesége (pl. : kazal, szekér, kocsi, boglya, öl, stb. a széna esetében) és az egyes mértékek átváltási nehézsége nem teszi lehetővé, hogy a korábban is alkalmazott elemzést elvégezzük. Az adatok vizsgálata révén bizonyos tendenciák megállapíthatók ugyan, de ezeket matematikai-statisztikai formulákba nem önthetjük, ezért az eljárást itt mellőzzük. A növénytermesztésen belül érdemes kitérni két olyan termékre, amelyre elfogadható mennyiségben található adat. Ezek a kereskedelemben nem játszhattak ugyan jelentős szerepet, de termelésük és fogyasztásuk széles körű lehetett, így az áruk alakulásában jelentkező sajátosságok rögzítése nem felesleges. A borsó árára 1710—1770 között 14 évből találunk adatot. A legalacsonyabb vékánkénti érték 41, a legmagasabb 240 dénár volt. Az árak alakulásának szélsőségeire utal, hogy a maximum a legalacsonyabb árnak közel hatszorosa volt. Rendkívül magas árakat rögzítettek: 1720-, 1740-, 1755- és 1770-ben. A súlyozott átlagár a hat évtized alatt 136 dénár volt vékánként. Az első tíz évben az átlag csak 72, az utolsó tíz évben viszont 196 dénár volt. A borsó árának erőteljes növekedése 1738-tól figyelhető meg. Kisebb ingadozásoktól eltekintve a korábbiakhoz képest magas ár rögződött. A lencse termelésével kapcsolatosan a borsóéhoz hasonlóakat mondhatunk el. A hat és fél évtizeden belül 17 évben találtunk feldolgozásra alkalmas adatokat. Ezek alapján a súlyozott átlagár 105 dénár volt. A szélső értékek itt is erősen eltérőek: a minimum vékánként 46, a legmagasabb 240 dénár volt. A kettő közötti arány 1:5,2, ami erősen közelíti a borsónál tapasztalt hányadost. Ha valamivel csekélyebb is a különbség az első és az utolsó évtized átlagára között, itt is jelentős a 108, ill. 156 dénár. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy 1719-, 1720-, 1740-, valamint 1765-ben is igen magas a lencse ára, akárcsak a borsóé. Ezek az adatok feltétlenül azt érzékeltetik, hogy a statisztikai feldolgozás módja a valóságot nem, vagy csak igen csekély mértékben torzította.