Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

jogot az alföldi nagy mezővárosok a legtöbb esetben megvásárolták földesuraiktól, s maguk gyakorolták azt. Ma a hazai bortermés kb. felét a homoki szőlők adják. A XVII—XVIII. században is számottevő szőlőkultúrák voltak e vidéken, de Kecskemét nagyszámú lakosságát a városkörnyéki szőlők még nem tudták ellátni a szükséges mennyiségű borral. Éppen ezért rendszeresen vásároltak a környező és a távolabbi településeken jelentős mennyiségű bort. Solt, Dunaföldvár, Nagykőrös, Halas és Csongrád mellett gyakran találkozunk a számadáskönyvekben Baranya, Tolna és Győr nevével is. A XVIII. században pedig Eger válik megszokottá a bevásárlásokat rögzítő lajstromokban. A bor árának vizsgálata során igen körültekintően kell eljárnunk. Ennél a terméknél a szezon és a helyben kialakult szokásrend szomottevően formálta a bor árának változását. Az csaknem általános gyakorlat volt, hogy tavaszig saját termésüket mérhették a gazdák. Ez idő alatt Kecskemét város kocsmáiban is nagyobbrészt olcsóbb, ún. dézsma borokat mértek. A kialakult gyakorlat részleges bemutatására 1720-as esztendőt választottuk, amely egy hosszabb békés időszak nyitánya volt. Április 24-től, az új bíró megválasztásának napjától június 24-ig 10 „falka" dézsmabor került kiárusításra a város kocsmáiban. Egy-egy falkába 10—-13 hordó bor tartozott, amelyekben három és fél—négyezer pint volt (azaz 50—60 hektoliternyi). Ebben az évben csak június 15-én „kezdődött az első falka pénzen vett" bor árusítása. Az ősz folyamán kiforrt új bor mérésére első alkalommal november 6-án került sor. Az árak gyűjtésénél, még inkább azok feldolgozása során lehetőleg külön kell választanunk az óbort és az újbort, mivel áruk jelentősen eltért egyazon időszakon belül is. A borra vonatkozó adatokat illetően olykor a bőség zavarával kellett megküzdeni. így mind az ó-, mind az újborok esetében az 1720as évektől a rendelkezésre álló adattömegnek csak egy részét tudtuk felhasználni. Azokból az évekből, amelyekben bőven volt forrás, az egyes hónapokból arányosan igyekeztünk összegyűjteni adatainkat. Az egyes évek vizsgálata során azt tapasztalhatjuk, hogy az augusztusban kialakult árak nagyjából állandósultak a következő hónapokban is, sőt a következő évi óborok ára is közel állt ehhez. Ezért az óbor—újbor megkülönböztetéshez, ha nem volt konkrét jelölés, ezt a hónapot választottuk. Ezt érzékelteti az árrést bemutató alábbi táblázatunk is. (L. a II. táblázatot) Feltétlenül és ismételten utalnunk kell arra is, hogy a város monopolhelyzete révén kocsmáiban drágábban mérte az italt, mint amennyiért a kurtakocsmákban adták azt. A tapasztalható árrés igen nagy nemcsak az illusztrálásra kiválasztott 1720-as évben, hanem hasonló nagyságú volt az azt megelőző és az azt követő évtizedekben is. Igaz ugyan, hogy a „veszteség" 12* 179