Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
A forgalmi érték napi alakulását több módon kellett figyelemmel kísérnünk, illetve megállapítanunk. Néhány esetben a városi tanács határozata adott egyértelmű útmutatást a különféle pénzek értékének alakulására. Pl. 1690. augusztus 6-án 7 pontban rögzítették az egyes pénzféleségek árfolyamát a tanácsi jegyzőkönyvben. 17 Megtörtént, hogy a nótárius jelezte az egyes, leggyakrabban előforduló érmék átváltási arányát. Sok esetben rögzítik a megszokott értékarányokat, vagy éppen legújabb, esetleg kivételes átváltási formákat is. Pl. : tallért tizenkét timonával, tizenhárom garast két tallérban, ,,attam 60 körmöczi aranyat, melly 3—3 tallérban jött be", „538 fl, den. 20 facit tall. 192, den 40." Igen sok esetben azonban nem áll rendelkezésünkre ilyen egyértelmű támpont. Különösen a számunkra legfontosabb források, az adókönyvek nem tartalmaznak átváltási arányszámokat. Ugyanakkor éppen az adófizetésnél követett viszonyszámok mondanak számunkra legtöbbet a helyi érték alakulásáról. Ezért a közvetettnek tekinthető bizonyítékokra voltunk utalva. Az egyes pénznemek átváltását oly módon számíthatjuk ki a legkönnyebben, ha az adófizetők közül kikeresünk olyanokat, akik kivetett adójukat maradéktalanul kifizették, és a kifizetés során legfeljebb egyetlen olyan pénznemet adtak, amelynek helyi értékét pontosan nem ismerjük. így lényegében egyismeretlenes egyenletként kezelhetjük a rendelkezésünkre álló adatsort. PL: Az 1664. évi adókönyv 12. oldalán szerepel a következő adófizető: 30 Csebe András f. 5 f. 10 adott tall. 3, item tall. 6, timon 15, item f. 1, den. 20. Solvit totum. A fenti bejegyzést a következőképpen kell értelmeznünk: Csebe András adófizető 30 vadszámmal rendelkezett, miként ezt a neve előtt szereplő adat jelzi, azaz kb. 30 vágómarha árának megfelelő ingó vagyona után kellett adóznia. 18 Egy vadszámért Kecskeméten 1664-ben 10 dénár adót kellett felekezetekre vonatkozó iratok gyűjteménye: e) A római katolikusokkal kapcsolatos iratok (Rk), XII. 9. A kecskeméti Rk Egyházközség iratai, gondnoki naplók (Rk gn). A kecskeméti Református Egyházközség iratai (Re). Pest megyei Levéltár, Nagykőrös város Levéltára, V. 206 Nagykőrös város másodbírájának iratai: a) Számadáskönyvek (PmL V. 206/a). Mivel a kecskeméti adólajstromok nagyobb részét és a számadáskönyvek egy részét lapszámmal nem látták el, sok esetben nem volt módunk csak a naptári év jelölésére. 17. Tjk 1690—1695. 16. old. 18. A ,,vadszám'* a „három város"-ban a hódoltság idején és az azt követő évtizedekben fellelhető adóalap. Ennek a sajátos adónemnek a lényegét már Hornyik megfogalmazta. Megállapításait viszont részben korrigálnunk kell. Szerinte: „ennek az adónak (a summa adónak — I. Sz. T.) mint szoros értelemben vett földadónak tartozéka volt a legeltetési adó, amely számviteli könyveinkben Marhaszám vagy Vadszám nevezettel jelöltetik." Hornyik itt részben ellentmond annak az 1672-es városi határozatnak, amelyet néhány oldallal később teljes terjedelmében közöl. A határozat megköveteli minden lakostól, „hogy tehetséged szerint minden jármos, hámos és akármi névvel nevezendő marháidról, ezüst jószágodról és pénzedről, akár magadé, feleségedé, fiadé, lányodé, anyádé, öcsédé, bátyádé légyen, valamelyek a te gondviselésed és birtokod alatt vannak, mind azokról a vadszámot igazán beadod . . ." N. B. „Egy malom tíz vadszám. Pénz tallér 5". Hornyik II. 187—192. old.
