Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

fizetni. így ingó vagyona után harmincszor 10 dénárt, azaz három magyar forintot volt köteles leróni. A név után szereplő ,,f(orint) 5" családra kirótt fejadó forintban megadott összegét jelenti. A ,,f. 10" a különféle ingatlanok után fizetett adó mennyisége, azaz 10 forint. Ezek alapján Csebe András 1664-ben összesen 18 forint fizetésére volt kötelezve. A neve alatti kifizetések a következő módon oldhatók fel : a 18 magyar forint összesen 1800 dénárt ért (1. ott). Összesen kifizetett 9 tallért, amely egyenként 160 dénárt ért (1. ott), egészében pedig 1440 dénár értéket képviselt. Az egy forint és 20 dénár összesen 120 dénárral egyenlő. Ez az előzővel együtt 1560 dénár. Az 1800 denárnyi adójából tehát 240 dénár maradt fenn, amely ellenében 15 timont adott. Ezért 1664-ben Kecskeméten egy timon (240:15) = 16 dénár. Természetesen a megnyugtató eredmény eléréséhez nem elégedhettünk meg egyetlen eset bizonyságával, hanem újabb négy-öt ellenőrzés alapján tettük meg megállapításainkat. Különösen indokolt volt az ellenőrzések elvégzése azokban az években, melyekben változott egy-egy pénz átváltási értéke, illetve aránya. Tekintettel arra, hogy csaknem 70 pénz, illetve pénznév fordult elő Kecskeméten a választott időközön belül, az áttekinthetőség kedvéért az alábbi tagolást választottuk. A bevezetőt követően abc sorrendben ismertetjük az egyes pénzekre vonatkozó legfontosabb adatokat és jellemzőket. Legelőször azonosítjuk az egyes pénzféleségeket, ha erre szükség, illetve lehetőség van. A közismert pénzeknél ettől érthetően eltekintünk. Utána bemutatjuk, milyen időközökben fordult elő forrásainkban, majd ezt követően forgalmának arányaira és értékének alakulására vonatkozó bizonyítékokat rögzítjük. Csak ezen munka elvégzése után vállalkozhatunk az egyes szakaszok és azok jellemzőinek felvázolására. Végül az egyes pénznemek egymáshoz viszonyított értékének alakulásáról fogalmazunk meg néhány megállapítást. * 1. Aprógaras A szakirodalomban ilyen néven nem ismeretes. Csupán Hornyik említi a korábban idézett helyen, de nem mond róla semmi közelebbit. Mindössze néhány alkalommal szerepel forrásainkban. Legkorábban az 1676-os számadáskönyvekben : „melyért adtunk tall. 4, egy negyedrészt és egy tizenkétpénzes garast." A következő adat 1684-ből való : „Polturát, apró garast négy polturást, timonyul denarrul, öreg garasul együtt adtak be ket száz huszon-