Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

hettük. Az első tíz év átlaga 349 dénárt jelentett, az utolsó tíz évé 390-t. Azonban itt is figyelembe kell vennünk, hogy a két utolsó háborús év átlaga erősen megnövelte ezt az értéket. Ettől eltekintve a kiválasztott tíz év átlagára csak 282 dénárt jelent. Mindezt azért kell hangsúlyoznunk, hogy a búza áránál sem tapasztalható a több mint száz év során egyértelmű csökkenés vagy emelkedés. Kölest Kecskeméten és környékén ma már igen csekély mennyiségben termesztenek. A XVII—XVIII. században viszont még az egyik tömegélelmezési cikk volt, ha nem is vetekedhetett a búzával vagy az árpával. Igénytelensége, viszonylag megbízható terméshozama akkor a homokos talajokon gazdaságossá tette termesztését. 1677—1790 között 26 évből tudtunk gyűjteni rá vonatkozó adatot, amely alapján megbízhatóan követhetjük árának alakulását. A súlyozott átlagár 238 dénár volt. A többi gabonanemühöz hasonlóan itt is nagyok az árak alakulásában a szélsőségek. A legalacsonyabb árat 1723-ban és 1724-ben rögzítették, amikor 72, illetve 78 dénárt kértek egy fertály kölesért. A legmagasabb árat 1790-ben, amikcr 738 dénár volt az ára. Tehát a maximum a minimumnak több mint tízszerese volt. Kirívóan magas, az átlagár 175%-ánál nagyobb árat tögzítettek 1686, 1727, 1772, 1782 és 1790-ben. Tekintettel arra, hogy viszonylag kevés évből maradt fenn adatunk, általános következtetést kockázatos lenne levonni. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ennek a terménynek az ára is igen nagy szélsőségek között mozgott. A hódoltság alatti árakhoz viszonyítva a XVIII. század utolsó harmadában az árak érezhető emelkedést mutatnak még a háborús éveket leszámítva is. A rizs termesztésére a XVIII. században nálunk még nem gondolhattak. E vidéken már régóta kedvelt termék a tömegélelmezés terén ismeretlen volt ugyan, de a jobb módú cívisek étrendjében biztosan fontos helyet foglalhatott el. Árának alakulása nem a helyi termelést reprezentálja ugyan, de képes érzékeltetni, hogy az import áruk helyi értékesítése a gyakori háborúkkal vagy a hosszú békés időszakokkal megtűzdelt szakaszon belül milyen sajátosságokat mutat. Árára vonatkozóan 1665—4750-ig terjedő időszakból tudtunk adatokat gyűjteni. Huszonkét évben talált feljegyzést használtunk fel arra vonatkozóan, hogy megállapítsuk, a város konyhájára mekkora összegekért szerezték be e csemegének minősülő terméket. Ellentétben a többi gabonaneművel, ennek egységárát okában rögzítették. A közel száz év alatt a rizs súlyozott átlagára 34 dénár volt. Több mint figyelemre méltó, hogy távolról sincs olyan nagy ingadozás árának alakulásában mint a helyben termelt gabonáknál ! A legkisebb és a legnagyobb árat egyaránt a hódoltság alatt rögzítették : 1671-ben 20, 1683-ban 85 dénárt kértek egy oka rizsért. Ha e két egyedi esetet jelentő szélsőségtől eltekintünk, azt kell megállapíta-