Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

nunk, hogy a maximum a minimumnak nem egészen háromszorosa. A viszonylag kiegyensúlyozott árakat dokumentálja az is, hogy az első tíz év 23 dénáros átlagárát alig haladja meg a kb. száz évvel későbbi tíz esztendő 26,5 dénáros átlagára. A gabonaféleségek közül végül a zab árának változását kell szemügyre vennünk. Ezen igen jelentős takarmánygabona a búza tömegének csak töredékével volt egyenlő, de ettől függetlenül az állattenyésztés bizonyos területein nélkülözhetetlen volt, s így legalábbis közvetve kihatott a szélesebb tömegek életkörülményeinek módosulására is. 1663—1790 közötti évekből tudtunk gyűjteni viszonylag bőséges anyagot, hisz 68 évből találtunk feljegyzést arra, mennyiért cserélt gazdát egy-egy fertály zab. Az árak ingadozása itt is erőteljes. A legalacsonyabb értéket 1669-ben (70 dénár), a legmagasabbat 1707-ben (900 dénár) rögzítették. Ez utóbbi annyira kirívóan magas, hogy az utána következő legkiemelkedőbb ár is ennek csupán a fele. Ettől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a maximum a minimumnak kb. 6,5 szerese, ami még így is igen szélsőséges ingadozásokat érzékeltet. A zab az a gabonanemű, amely árának alakulásában fellelhető érdemi emelkedés az 1770—80-as évek során. Az 1671—81 közötti tíz esztendő 121 dénáros átlagával szemben az 1780—1789 közötti átlag 197 dénáros átlagára is érzékelteti, hogy a XVIII. században folyamatosan nőtt e takarmány ára. Ennek okát kétségtelenül részben az istállózó állattartás terjedésében, ezen belül a lovak igavonó energiájának szélesebb körben való hasznosításában kell keresnünk, részben pedig a háborúk járulhattak hozzá az árak emelkedéséhez. A rizstől eltekintve, amely — mint jeleztük — import révén került a fogyasztók asztalára, minden gabonanemű árának alakulására nem ritkán rövid időszakon belül is a szélsőség volt a jellemző. Tekintettel arra, hogy Kecskeméten a földesúri monopólium a gabonaárakat nem torzította, mégha a megyei limitáció esetenként kisebb mértékben hatott is, lényegében az időjárás, a termelési kultúra és a háborús konjunktúra határozta meg az állandósult helyi kereslet mellett az eladói árakat. Ezek ismeretében mindenekelőtt azt rögzíthetjük, hogy az időjárás a kezdetleges technológia miatt csaknem drasztikusan befolyásolta az egyes évek gabonatermését, illetve ezen keresztül az árak változását. A legfontosabb gabonaféleségek árának alakulását célszerű részletesebben is vizsgálat alá venni. Ezt annál inkább megtehetjük, mivel jelentős évtizedek adódnak, melyekben csaknem minden évből található feljegyzés mind az árpára, mind a búzára, sőt csekély kivétellel a zabra is. Az 1720-tól csaknem 1760-ig terjedő közel négy évtized kínálkozik e célra leginkább alkalmasnak. Kiindulópontnak 1720 azért Ígérkezik szerencsés-