Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

lenére Kecskemét pénzforgalma a szabadságharc idején, a rézpénz viszonylag széleskörű használatától eltekintve, valószínűleg nem mutat az országos gyakorlathoz képest semmi eltérőt. A korábbi években hivatalosan forgalomba került pénzek képezték a csereeszközt. Igaz, a vert tallérral szinte egyáltalán nem találkozunk. A leggyakoribb fizetési eszköz továbbra is a garas és a máriás garas, melyet a görög és a török kereskedők is szívesen fogadnak el. Ezek mellett a poltura vált egyre általánosabb fizetési eszközzé. Ennek köszönhető, hogy 1707-től itt is polturában szabták meg a vadszám után fizetendő összeget, tehát az egyik legfontosabb adónemet. Űgy látszik, hogy a rézpénz elértéktelenedésével párhuzamosan nőtt a forgalma. Érdemes röviden szólni a számítási pénzekről is. A forinton szinte kivétel nélkül magyar forintot értenek. A rénes forint ritkán szerepel. Kivételesnek említhetjük a vonás forint használatát is (lásd ott). Fel kell viszont hívnunk a figyelmet arra, hogy a tallér is csaknem mindig számítási pénzként jelenik meg ezekben az években. Az értéke következetesen 180 dénár. A függetlenségi küzdelem utolsó éveiben e vidék katonai és gazdasági súlya erőteljesen csökkent. Ez az állapot megóvta ugyan a várost az újabb súlyos tehertételektől, de egyben a gazdasági stagnálást is magával hozta. Ennek következménye, hogy pénzforgalmában sem jelentkezett új szín, a gazdasági és pénzügyi élet nehezen heverte ki a negyedszázados viszontagságokat. A bukás után pedig az ország egészére jellemző pénzügyi állapotok alakultak ki itt is. A FONTOSABB PÉNZNEMEK EGYMÁSHOZ VISZONYÍTOTT ÉRTÉKÉNEK ALAKULÁSA A XVII. századi pénztörténeti irodalmunk némi fejlődésének kézzel fogható jele, hogy bizonyos területeken már konkrét összehasonlításra, illetve polémiára is nyílik lehetőség. Búza János már többször idézett munkájában feldolgozta Nagykőrös pénztörténetét a hódoltság utolsó évtizedeiből. A szakirodalom és a korábbi kutatásainak eredményeit felhasználva több figyelemre méltó megállapítást tett, melyeket a hódoltság gazdaságtörténetének egészénél kamatoztatni lehet. A kecskeméti források alapján városunkra vonatkozóan néhány esetben eltérő véleményt fogalmazunk meg. A valamivel bővebb források többrétűbb adatainak elemzése során lehetőségünk nyílott arra is, hogy egy-egy ítéletéhez újabb adatokat szolgáltassunk, illetve egyikét-másikát korrigáljuk. Tapasztalataink szerint a hódoltság utolsó évtizedeinek és a Rákócziszabadságharc lezárásáig tartó periódusnak pénztörténetére vonatkozóan