Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Forrásközlés

I. §. E vidék régi Nehéz kikutatni, hogy a metanaszta jazigok előtt kik јагГок a metananaszta birtokolták ezt a vidéket. Ezek ugyanis már Krisztus születése előtt jöttek ide Sarmatiából, miután a dákokat a Tiszán túlra űzték, amint azt Plinius följegyezte: ,,A jazigok — úgy mond — a síkságokat tartják hatalmukban, a hegyeket és völgyeket pedig az általuk elűzött dákok szállták meg a Patissus folyóig." A jazigokat a vandálok követték, fajuk szerint germánok, bár a nyelvük miatt kétséges, hogy teutonok-e vagy szlávok. Ugyanis a Balti-tengertől indultak el, azután a Tisza és Duna összefolyásáig terjedő egész térséget bebolyongták és elfoglalták; itt állandó lakóhelyeket akartak alapítani, ha el nem űzte volna őket az Attilától való félelmük. Kétségkívül Attila a keleti gótok és gepidák leigázása után az egész szomszéd vidéket elpusztította, és így nyomasztó kezdett már lenni a vandálok számára is. Ezért, amikor úgy látták, hogy egyedül csak a Tisza választja el őket a hunoktól, elhagyván a megszállt vidéket, máshova vándoroltak, hogy nemsokára majd Itáliába és Hispániába menjenek. Attila tehát átkelvén a Tiszán, mivel senki sem volt, aki ellenállt volna, a vandáloktól elhagyott vidéket minden nehézség nélkül foglalta el, mégsem alapított itt településeket, amíg a Duna mindkét partját a hatalma alá nem kényszerítette. Ez a vidék tehát a hunoknak volt alávetve kb. hatvannégy évig, amíg a birodalom, amelyet messzi vidékekre kiterjesztett, Attila halála után belülről össze nem omlott. A hunokat a gótok követték, ezeket a hunok előbbi szövetségesei, a szlávok, akik — bár változó szerencsével — mégis hatalmukban tartották ezt a vidéket egészen az avarok megérkeztéig. Ezekhez csatlakozva mind háborúkban, mind vereségekben társaik voltak, amíg a harmadszor ideérkező magyarok a morva telepesekkel szaporodott szláv maradványokat egészen le nem igázták. A magyarok ezt a vidéket, amelyet a hét vezér között szétosztottak, annyira a visszatérési jog alapján vették a hatalmukba, hogy falvakkal kezdték benépesíteni. Azt mondják, hogy akkor ez a vidék Kundnak, az előbb említett vezérek egyikének jutott. Attól fogva ezeken a helyeken a magyaroknak állandó lakott településeik voltak, bár néhány századdal később a kunok és tatárok támadásai következtében számuk gyakran leapadt, a mohácsi vereség után pedig a török teljesen elpusztította azokat. II. §. A mai lakosok Ezért ma igen kevés magyar lakost találunk itt, és azokat is szanaszét szétszórva és a saját fajtájuktól majdnem elfajulva. A rácok igen sokan vannak, vegyesen olyan németekkel, akiket a mi korunkban telepítettek oda. azok nyelve, Tehát nem egyetlen nyelv uralja ezt a helyet, a rácokon ^szo^ásaik^^^^ kívül, gyakoribb, hallatszik — bár ritkábban — a magyar és a német nyelv is. Napon szárított téglákból gyorsan építik a házaikat, amelyeket szalmával hanyagul befednek. A legtöbb rácnak házak helyett föld alatti üregeik vannak. Tudniillik egy négyszögletes, három-négy öl hosszú és másfél láb mély gödröt ásnak, olyan széleset, amilyent a család létszáma megkíván. Az oldalain a földből padokat alakítanak ki, és ahol a legalkalmasabb, ott egy tűzhelyet is kivájt sütőkemen-