Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

BEVEZETÉS A SZEMELVÉNYEKHEZ A múltba tekintő helytörténeti kutató ma általában két fő nehézséggel találja szemben magát. Az első a latin-, illetve általában az idegennyelvűség, hiszen középiskoláinkban, de a felsőbb oktatásban is a latin nyelv tanítása sajátosan háttérbe szorult, és az egyéb idegen nyelv elsajátítása sem éri el az önálló kutatáshoz, forrástanulmányozáshoz szükséges szintet. A másik akadály a múlt kiadványainak alacsony példányszáma, amelyből a vidéki városokban alig található meg valami. A könyvtárközi forgalom lassú és akadozó, a könyvtárak érthető módon féltékenyen őrzik és óvják a maguk példányait. Ugyanakkor kevés helytörténeti kutatónak van módja arra, hogy napokat töltsön a saját költségén Budapesten vagy valamelyik egyetemi városunkban a kutatás érdekében. Ezen a helyzeten kívánt segíteni a Bács-Kiskun megyei Levéltár, amikor 1975-ben lefordíttatta és kiadta Bél Mátyás Jászkunságról szóló, latin nyelvű kéziratos művét.

1 Ezt a munkát kívánjuk folytatni most, amikor a Bél Mátyás művét követő kb. száz esztendő történeti és földrajzi leírásaiból — bár a teljesség igénye nélkül — kiemeljük a legjelentősebbeket, azokat magyar fordításban közreadjuk, illetve, ha ritka magyar nyelvű művekről van szó, akkor azokat szemelvényeinkben hozzáférhetővé tesszük. Természetesen a hely szűkös volta miatt minket főleg a Kiskunságra vonatkozó részletek érdekelnek. Helyenként azonban a Kecskemétre, megyénk székhelyére vonatkozó részleteket is felvettünk, szemelvényeinkbe, bár Kecskemét nem tartozott a Kiskunsághoz. Egyéb tájak és megyék kutatói ugyanezekben a művekben a maguk számára is újabb és adatokat fedezhetnek fel. Elsődlegesen Horváth Péter 1801-ben megjelent Commentatio c. latin nyelvű művéből kívántuk a Kiskunság részletes leírását lefordítani, mivel ez a rész a mű 1823-as, magyar nyelvű kiadásából hiányzik. Horváth Péter művének jobb megértéséhez és értékeléséhez azonban elengedhetetlen munkáját elhelyezni abban a hosszú vonulatban, amely tulajdonképpen Bél Mátyás munkásságával kezdődött. Bél Mátyás maga sem előzmények nélkül indult neki hazánk felfedezésének. Adparatus

2 c. művében összegyűjtötte és kiadta 12 régi szerző szemelvényes művét. Köztük van OLÁH MIKLÓS (1491—1568) esztergomi érsek Hungária et Atila c. munkájának első része, a Hungária. Ezt a könyvét Oláh Miklós Bruxellesben írta 1536-ban, ahova a mohácsi vész után került Lajos király özvegyének, Máriának a kíséretében. Bél Mátyás Adparatusa Oláh művének első magyarországi kiadását jelentette, de később, 1763-ban Bécsben Kollár Ádám önállóan is kiadta.

3 A jegyzeteket készítő Kollár szó szerint közölte Bél Mátyás jegyzeteit is az Adparatusból, de helyenként megvédte Oláh Miklóst Bél Mátyás rosszallásától arra hivatkozva, hogy a Bél Mátyás rendelkezésére