Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez
álló kéziratban nem voltak benne azok az Oláh kezétől származó javítások, amelyek helyesbítik az eredeti szöveget, és így indokolatlanná teszik Bél kifogásait. Ilyen például Késmárk helyének meghatározása (I. könyv, XI. fejezet, I. § 49—53. old.), vagy a Simánd községgel kapcsolatos probléma (I. könyv, XIX. fejezet, IV. § 93. old.). Főleg a néprajzi kutatók érdekében érdemes megjegyezni, hogy a szakirodalomban először Bél jegyzeteként jelent meg a kiskunsági ásott kutakról szóló megállapítás, amely szerint gondatlan kezelés miatt a vizük némelykor megposhad, és férgektől nyüzsög. Ez a kitétel végigvonul az egész szakirodalmon szinte azonos fogalmazásban Vályi Péteren keresztül Horváth Péterig. Oláh Miklós Hungáriájának forrásértéke történelmi és földrajzi szempontból nem túlságosan magas. Sok ellenőrizhetetlen, „hitelt érdemlő emberektől hallott" érdekességről ír, mint pl. arról, hogy Kalocsa környékén egyetlen dukátért ezer halat is lehet venni, amelyeknek hosszabb ja átlag a rőf nyit, a rövidebbje a tenyérnyit nem haladta meg. (I. könyv, XI. fejezet, IV. § 52. old.) A Jászkunság Oláhnál önálló tájként nem található meg, csak mint „campus Cumanorum", azaz a kunok mezeje. Ehhez csatlakozik Bács vidékének, valamint a kalocsai résznek a leírása. Ezeket ugyancsak felvettük szemelvényeinkbe, mivel megyénk kutatóinak érdeklődésére számot tarthatnak. Megtalálható szemelvényünkben az a mondat is, amelyben Oláh Miklós a kunok italáról, a bozáról emlékezik meg. Az elődök munkájának tanulmányozása után BÉL MÁTYÁS (1684—1749) Hungáriáé antique et novae prodromus 4 c. latin művében mintát adott arra, hogy milyennek kell lennie egy tudományos történelmi és földrajzi munkának. Ezért nevezte ezt a művét „prodromus"-nak, azaz előfutárnak. Ebben Bél a Szepességgel foglalkozott, de az itt lefektetett elvek alapján dolgozta fel azután az egyes vármegyéket. Az ország különböző tájairól toborzódott diákjainak a pozsonyi líceumban kérdőíveket adott, azok a maguk helyismeretével otthon összeírták a szükséges tudnivalókat, és így lassan összeállt egy-egy táj képe. De Bél maga is beutazta az országot, hogy személyes tapasztalata alapján gyűjtsön anyagot, vagy helyesbítsen, ahol kell. Végső ellenőrzésként pedig az összeállt tájanyagot megküldte az érdekelt vármegyének. Sajnos, a korai halál, az 1749ben fellépett agyvérzés megakadályozta a teljes mű megalkotásában. A Notitia Hungáriáé novae historico-geographica 5 nem tartalmazza valamennyi vármegyénk leírását, s többek között csak kéziratban maradt meg a minket érdeklő Jászkunság és a vele azonos kéziratban levő Kővárvidéke, valamint Bács-Bodrog vármegye feldolgozása is. A Bács-Kiskun megyei Levéltár a Jászkunságra vonatkozó részt — amint fentebb említettük — magyar fordításban már kiadta, Kővárvidékének leírása kiadásra ugyancsak készen van, és Bács-Bodrog vármegye meglehetősen terjedelmes latin kéziratának lefordítása és közlése ugyancsak itt helyt kapott. Bél Mátyást vitathatatlanul a hazaszeretet vezette e hatalmas, történelmi és földrajzi honismertetés megalkotásában. Kővárvidéke leírásánál (II. rész, I. fejezet, 1. §) pl. megrója Istvánffy Miklós humanista történetírót, 6 amiért az művében Kővár várát földrajzi szempontból helytelenül határozza meg: „.. . mennyire csodálni lehet, hogy egy hazai író nem fürkészte ki pontosabban azoknak a helyeknek a fekvését, amelyeken általa leírt, gyászos háborúk mentek végbe". Minden hazaszeretete ellenére Bél Mátyásban a 18. század első felében még fel sem merült a gondolat, hogy magyar nyelven kellene művét megírnia. Néha egy magyar szó a latin szó magyarázataként meg-megjelenik nála a latin szövegben. Helyenként a latin szövegen átüt egy-egy magyaros fordulat, de
