Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Forrásközlés

37 Fényes Elek (1807—1876) statisztikus. Első nagy műve volt: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapota, statisztikai és geographiai tekintetben, melyet 1840-ben az Akadémia 200 arannyal jutalmazott. 38 Ifj. Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most, I—IV. Pest, 1844—1848. t. III. pp. 195—196. 39 Gámán Zsigmond: Helység-névtár, A Királyhágón inneni rész minden községének betűrendes névtára, Kolozsvár 1861. p. 13. — Gámán Zsigmond múlt századi közgazdasági író, aki Kolozsvárt tevékenykedett. Több lapnak volt a szerkesztője, úgymint a Kolozsvári Heti Lapnak, a Hivatalos Értesítőnek, az Erdélyi Postának, valamint az Unió c. politikai és közgazdasági lapnak. Magyar Életrajzi Lexikon I—II. Bp. 1967. 40 Magyarország helynévtára, összeállította és kiadta B. R. és A. P. Bp. 1863. p. 64. 41 A Magyar Korona Országainak Helységnévtára, Bp. 1873. p. 124. 42 Id. Szinnyei J. i. m. t. IV. 167—174. hasáb. 43 Tomka-Szászky János (1700—1762) evangélikus lelkész és gimnáziumi tanár, 1732-től Bél Mátyás mellett működött. Bél Mátyás sírjánál ő mondta a gyászbeszédet. (Id. Szinnyei J. i. m. t. XIV.) 44 Születési helye Hollómező (ma: Mâgoaja), de az időpont ismeretlen. Meghalt 1703-ban. 45 Palmer pp. 295—298. 46 Dr. Jancsó Benedek: Erdély története, Cluj-Kolozsvár 1931. p. 189. 47 Magyari András: A parasztság helyzete, Habsburg-ellenes és antifeudális harca a XVII. század fordulóján Máramaros tartományban. Studia Universitatis BabesBolyai, Series IV. fasciculus 1. Cluj 1971. pp. 48—50. 48 1 magyar mérföld = 8353,6 m 49 A latin occidens aestivus, azaz nyári napnyugat kifejezés az északnyugat megjelölésére szolgál azon az alapon, hogy lényeges eltérés van a nyári és téli napnyugta iránya között. 50 Szolnok-Doboka vármegye Monográfiája az I. kötet 11. oldalán Muncselunak nevezi, és megállapítja, hogy ez a 712 m magas hegy a Csicsói hegység része. 51 Bél a latin ornus szót használja gyertyánfa értelemben. Az ornus jelentése valamennyi XX. századi latin—magyar szótárunkban vadkőrisfa, és a növénytan is ebben az értelemben használja, pl. virágos kőris latin neve Fraxinus ornus. Pápai Páriz Ferenc 1708-as szótárában azonban a jelentése „gyertyánfa". 52 A barlang szó románul a mai helyesírás szerint pestera, többes számban pesteri. 53 Az 1716—18-ig tartó török háború következményeként a krimi tatárok 1717. aug. 22. és szept. 4. között végigdúlták a Szamos völgyét. (Hóman-Szekfű, t. IV. p. 644.) 54 A szövegben szereplő latin antaceus szó jelentése tulajdonképpen tokhal. Ez azonban tengeri hal, s így Erdély folyóiban nem található. Az Űj Magyar Lexikon szerint azonban a tokfélék családjába tartozik többek között a viza és a kecsege is. Mivel a viza hazánkban legfeljebb a Dunában fordult elő, így csak a kecsegéről lehet szó. 55 Latinul thymallus. „A pénzespért (Thymallus vulgaris Nils) halászaink lepényhal, márnafiú, ón, ónhal, pénzes, pénzespisztráng és pérhal néven emlegetik." (Brehm: Az állatok világa, t. XIV. p. 164.) 56 Latinul murena. Valamennyi szótárunk szerint a jelentése angolna. Ugyanakkor az angolna közismert klasszikus neve anguilla. Az angolna egyébként sem képzelhető el kisebb erdélyi folyóinkban, mivel hazánkba csak századunkban telepítették be. öszszetéveszthette Bél Mátyás a márnával, mert ez a ponytféle hal folyóvizeink gyors folyású szakaszainak jellegzetes hala. A Páriz Pápai szótár szerint azonban a muraenula jelentése menyhalacska. Ha a kicsinyítő képzőt levesszük, akkor elképzelhető, hogy Bél Mátyás evvel a szóval a menyhalat kívánta jelölni. 57 A bevezetésben rámutattunk, hogy Homonnai Drugeth Antal nem királyi adomány, hanem házasság útján jutott Kővár birtokába a Drágfiak családjának kihalása után. 58 Utalás az 1607-es országgyűlési határozatra, amely a zászlós úri báróságokat megszüntette. 59 Kemény János (1607—1662) erdélyi hadvezér, majd 1661—1662 között Erdély fejedelme. Kuczuk basa török seregével Nagyszöllősnél csatát vívott, a csata közben a lováról leesett, és a lovak halálra taposták. (Erdélyi Hármas Kis Tükör, 1848. pp. 36—37.) 60 Istvánffy Miklós (1538—1615) humanista történetíró, aki Magyarország történetét tárgyaló munkájában a XVI. század eseményeit dolgozta fel. Munkájának teljes címe: Nicolai Isthvanfi Pannoni Historiarum de rebus Hungaricis libri XXXIV. Művét a