Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Forrásközlés

Hegyei és erdői A vármegye legfőbb hegye Sorin falunál emelkedik, és bár terjedelmes, de száraz és kopasz. A Tisza áradásából gyakran származó mocsarak és nád veszi körül, mert kelet felől ez a folyó mossa. A magassága akkora, hogy a tetejéről a mintegy tizennégy mérföldre fekvő Belgrádot szépen lehet látni. Az oldala kb. két mérföldnyire elnyúlik, és ugyanannyira mindkét oldalán szőlővel van beültetve, amely ezért szép látványt nyújt. A fekvésének meredeksége miatt a régi magyarok várkastélyt építettek rá, amelynek Tétel volt a neve. Igen kiválóak a bácsi erdők, amelyeket a síkság szépsége és a fák kellemessége miatt ritkán előforduló berkekkel hasonlíthatnál össze. Csodálatos a mindenfelé tengerhez hasonló síkság, a sűrű rendben igen messze terjedően növő tölgyfák. Azt hinnéd, hogy emberi kéz ültette őket, oly szépen burjánzanak, és majd réteket szakítanak meg, majd szántóföldeket, amelyek, mivel a fák árnyéka óvja őket a nap túlságos hevétől, bőséges termést hoznak, mert a növény is bujábban nő, mint másutt. Egyébként ezeken az erdőkön kívül a vármegye egész területét hatalmas és csupasz pusztaságok teszik ki, amelyek talaja sok helyen terméketlen és kipusztult. Vannak, akik azt mondják, hogy azok a berkek is az ősök idejében nőttek ki. Éppen a minap távozott el az élők sorából Kalocsán egy százharminc éves férfi, aki igen gyakran emlegette, hogy látta ott azokat a helyeket csupaszon és erdők szűkében. Maga a fák karcsúsága és fiatalsága azt bizonyítja, hogy nem sokáig növekedett. Egyébként széltében-hosszában elterülve már elég nagy a kiterjedésük ahhoz, hogy Bács körül néhány mérföldet betakarjanak. III. §. A vidék vizei A vidéket nemcsak mocsarak és elszórt tavak öntözik, hanem Magyarország legnagyobb folyói is. Ahol a Duna eléri I. A Duna bizony a tartomány nyugati oldalát Baja raeezt a tartományt zővárostól kezdve mossa vizének tekervényes folyásával, és a tartományt előbb Baranya vármegyétől, azután dél felől a medrével a Szerémségtől választja el, míg Szalánkemén mezőváros vidékén a Tiszát magába nem fogadja. Ha kiárad, akkor a szomszédos vidéket szerteszét megtölti mocsaras vizekkel, amelyek azután, amikor a Duna visszatér a medrébe, vagy elenyésznek, vagy a nap hevétől teljesen kiszáradnak. Azok a helyek, De Baja mezővároson kívül ezen az oldalon mos még száamelyeket mos mos helyet, köztük vannak : Baracska, Dantova, Szántóvá, Bereg, Kollut, Sterbacz, Monostorszegh, Bucsinovics, Bugojova, Karavukova, Vajszka, Bogyán, Plávna, Novoszelo, Bukin, Palánka (most árokkal van körülvéve), Keresztúr, Begecs, Futok, Pétervárad, Káty, Köbül, Pardinovácz, Lok, Titel, Monostor, Totina, Totna, Sentova, Vragnos, Apáti, amelyek időről időre inkább szigetekhez hasonlítanak, mint szárazföldhöz, úgy körülveszik vagy elvágják őket a vízkiöntések. A Duna természete Közben a Duna megőrzi a maga természetét ezen a vies halai déken is, azt, hogy a medrét változóan kanyarogtatja, majd a nyugati, majd a keleti irányba fordulva erőteljesebben. Medrének ez a változékonysága eredményezi, hogy majdnem minden