Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

soha máskor nagyobb pompával, mint amikor Damianus Hugo Virmondtius követ Bizáncba utazott. Ennek az ünnepélynek az emlékét Gerhardus Cornelius Drieschius (p) őrizte meg a számunkra. Azt mondja: „Hét hatfogatú kocsit a rendelkezésére bocsátva a főméltóságú követet meghívták Kalocsára, a nagyméltóságú Csáky bíboros szállására, amely nem egészen egy mérföldre van a Dunától. Aki csak előkelőbb származású volt az egész követségben, az mind követte őt oda. Vele szemben az első üdvözlés kötelezettségét a bíboros főpap a bejárat lépcsőin teljesítette, és miután a palota belsejébe vezette, fejedelmi lakomával tisztelte meg. Amíg az asztalnál ültek szüntelenül kürtök harsogása és szimfonikus zene hallatszott, amely az itt lakomázó vendégek és barátok fülét igen kellemesen cirógatta. Azután a vidámság számos megnyilvánulásával ünnepelték meg ezt a napot, ésaz éjszaka nagy része is kellemes vigadással telt el. Tűzijátékok és meggyújtott tüzes röppentyűk igen kellemes látványt nyújtottak a szemüknek." Most az érseki tisztséget ellátja és gyarapítja az általunk már dicsért gróf Patachich Gábor kalocsai érsek. Szerencsésen! Mivel a mezőváros nem messze fekszik a Dunától és egy emberi erővel készített meder is folyik el alatta, így halban gazdag. Oláh (q) erről azt mondja: „Hitelt érdemlő férfiak mesélték nekem, hogy egyetlen dukátért mintegy ezer sügér halat vagy pontyot vettek harcsákkal vegyesen, amelyeknek a hosszabb ja átlag a rőf nyit, a rövidebbje pedig a tenyérnyit nem haladta meg, és most is lehet venni az időjárástól függően." Űgy vélem, ebből született meg a közmondás: „A kalocsai érsek a halak istene." Ennyit Kalocsáról. II. szakasz A SOLTI JÁRÁS MEZŐVÁROSAI összefoglalás Solt egykor erődítmény volt: ezután elpusztították, de a mezőváros valamiképpen megmaradt: ennek fekvése és az áradásoknak kitett földje: a lakosok magyarok, és azok erkölcsei — I. §. Pataj fekvése: földjének minősége, polgárainak természete — II. §. I- § SOLT MEZŐVÁROS Solt egykor erődítmény volt; — azután elpusztították, de a mezőváros valamiképpen megmaradt — annak fekvése és az áradásoknak kitett földje: a lakosok magyarok, és azok erkölcsei. Valamikor híres vár volt Solt, amelyet vagy egy ilyen nevű valamilyen nemzetségről, vagy valami más okból neveztek el így. Ezt később földesurának, (pj In Historica Magnae Legát, Caesareae Lib. I. p. 68. A Nagy Császári követség történetében. (q) Az ő Hungáriájában, amelyet Adparatusunknak Magyarország történetéhez (Decad. I. Monumentum I.) közöltünk. Cap. XXII. § IV. p. 22. amelyeket Bácsnál is figyelembe kell venni.