Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

bárki is volt, a gondatlansága miatt vagy a háború csapásai folytán, amelyek ezt a vidéket egyaránt iszonyúan és gyakran sújtották, szinte eltörölve pusztasággá vált. De megmaradt a vár mellett fekvő mezőváros és aszerint, amilyen a török háború forgandósága volt, majd számosan lakták, majd újból elhagyták: amíg az ellenség elűzése után alaposan helyre nem állították és újra be nem fogadta részben régi, részben új lakosait. A Duna szomszédságában helyezkedik el, és messze kiterjedő és meglehetősen termékeny földterületet foglal el, amely azonban ki van téve a folyó áradásainak. Ezért itt-ott, amerre a fekvése lehetővé teszi, felszántják, és hármas forgó szerint bevetik, de ezek alapos szántást követelnek. Ugyanilyen a rétek helyzete, amelyek a sűrű kiöntések és az általuk keletkezett posványok miatt nem mindig alkalmasak kaszálónak. Bizony, ettől a szerencsétlenségtől nem ritkán a legelők is károsodnak. Ezért a Soltiakat környező idegen pusztákat veszik meg szükségből, hogy tágabb lehetőségük legyen a mezőgazdaságra. Az erdők hiányát szalmával és náddal pótolják. A lakosok, régi erkölcsű magyarok, és a Bosnyák család fennhatósága alá tartoznak. Természetesen valamiképpen elérni igyekeznek a kecskemétieket és a körösieket, és rendkívül becsületesek. Majdnem az egész elfoglaltságukat a földművelés és vele kapcsolatos állattenyésztés gondja tölti ki. Ettől van, hogy mentesek a bűnök csábításától; elégnek tartják, ha az életüket becsületesen és panasz nélkül tölthetik el. A mezőváros kellemetlenségei közé sorolhatjuk, hogy a királyi út mellett fekszik; ugyanis ebből a városiak kárát okozó sok zaklatásuk származik. II. § PATAJ (PATHAY) MEZŐVÁROS Pataj fekvése: földjeinek természete: polgárainak jelleme. Solttól hét magyar mérföldre fekszik dél felé. A mezőváros nagy és népes. Jelenleg báró Száraz György örököseinek szolgál; és a talaj minősége és kellemetlenségei tekintetében semmit sem különbözik az előbbiektől, bár a gabonaföld és a legelők terjedelmével azt sok tekintetben felülmúlja. Mégsem elég a mezőgazdasága számára a mezővárosnak kimért föld. Tehát szükséges számukra, hogy a szomszédos területet műveljék, amelynek használatát a saját pénzükön megveszik. A pesti királyi út mellett fekszik, amely Bajára megy, és nagyon megterhelik a gyakori katonai átvonulások. A polgárok itt is magyarok, akik a régi szokásokhoz ragaszkodnak, és nem egykönnyen tűrnek el valami idegenszerűséget. Egymással szemben szívélyesen viselkednek, és főleg azoknak a hibáknak szigorú gyűlölői, amelyek a becsületet szokták tönkretenni, és a polgárok közösségét szokták semmibe venni. Ezt pedig a magyarok régi és dicséretes szokása szerint teszik; mennyire igazságtalanok nemzetünkkel szemben azok, akik azt írják, hogy ez minden bűnre kiterjedő, barbár féktelenségről ismeretes; tudniillik mások bűneinek kiváló ellenőrei azok, akik a gonoszság minden fajtáját vagy az erény képében öntve magukra, vagy éppen a finomság művelésének tekintik.