Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

hogy a végzet sietett, hogy a legfőbb férfiakat elragadja az életből, mielőtt kitör az a véres vihar, amely kevéssel később elárasztotta Magyarországot. XXXV. Tomori Pál (Paulus Tomoraeus) gyászos név a magyar történelemben és annál gondosabban kell tárgyalni, minél inkább érdekében áll az utódoknak megismerni azokat a férfiakat, akiknek közreműködésével romlott meg vagy állítódott helyre a haza helyzete. Mivel pedig az ő részletes leírásánál semmit sem mulasztott el Istvánffy, az ő megbízhatóságát fogjuk követni egyrészt biztonságban, másrészt óvatosan. Tomori nemes és becsületes családból született Abaúj vármegyében (k) és ősi nevét Tomor faluról vette. Mivel ezeknek eléréséhez a latin beszéd ismeretét és a hazai jogban való jártasságot tartotta főleg szükségesnek, már felnőtt korában teljes erővel nekilátott a tudományok tanulmányozásának. Ezekkel a század szelleméhez képest végre valahogyan kiművelve magát, figyelmét a házasságkötésre fordította, és bár a szomszédságban levő Putnoky nemzetség nemes leányát magának eljegyezte, azt azonban az esküvő előtt gyászos halál elragadta; akkor jegygyűrűt váltva, egy igen gazdag Özvegyet választott ki magának jegyesül. De persze, mivel az is, mielőtt még házába vezette volna, hirtelen halállal eltávozott az életből, két jegyesének szerencsétlen halálától megrémítve, mintegy isteni sugallatra a házasságkötésről lemondott, és ünnepélyes fogadalmat téve nyilvánosan megígérte, hogy valamilyen szerzetes rendbe lépve egész életében nőtlenül fog élni. Csakhamar adódott egy csakugyan kedvező alkalom, hogy ezt a tervet becsülettel végrehajtsa, ha Lajos király határozottsága azt meg nem akadályozta volna. Tudniillik Bartholomaeus, uránai priorja a nőtlen életet élő rhodosi lovagok rendjéből elhunyt. Ennek méltóságát Tomori sok könyörgéssel hiába kérte; persze, mert azt (Lajos király) Baracius Mátyásnak, a számtartójának már rég ünnepélyesen odaígérte. Tehát fogadalmának ebben az igyekezetében is meghiúsítva a Szerémségben lévő Cserim melletti Újlakra sietett, és ott körülnyírt hajjal a szentek közé emelt Kapisztrán híres templománál és sírjánál Szent Ferenc szerzetes ruháját megfontoltan magára öltötte, és magát egészen ennek a szigorú életformának szentelte, és amint Istvánffy mondja: „és eleget tett annak a különleges isten-hitnek és jámborságnak, valamint minden kötelességnek, amelyet szent életű emberhez illik." Nemsokára pedig Frangepán Gergely halála és Belgrád elvesztése után nemcsak a bácsi és kalocsai érseki székek, hanem körös-körül az egész környező vidék az ellenség sűrű támadásainak és rablásainak volt kitéve. Ezért a király környezetében mindenkinek az volt a véleménye, hogy az érseki méltóságot ennek az erélyes és tevékeny embernek kell átadni, hogy ő nemcsak papi méltóságának tekintélyével, hanem fegyverrel és katonai vitézségével is védje meg ezt a vidéket. Sokáig vita tárgya volt, hogy kinek kell érseknek lennie, mivel Tomori Pált, ezt a régebben igen híres lovagi vezért és Buda várának várnagyát több névvel együtt ajánlották Lajosnak. Tehát őt, bár őszintén vonakodott, sőt ellen is szegült, a király magával hozva a pápai követ felhatalmazását is, hogy könnyebben szánja rá magát, őt Szent Ferenc családjából kiemelte, és a kalocsai (k) Istvánffy, Lib. VII. p. 105, 11. az országrészt gömörinek nevezi, de valójában abaúj vári.