Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

amíg ki nem derül, hogy katonai eszközzel meg lehet-e szállni az országot." Ez a tanács nagyon kegyetlen és egy szabad állam természetétől szerfelett idegen és eltérő: bár Tubero kétséget hagyott afelől, hogy ez valóban Pétertől indult-e ki, vagy az ellenségei agyalták ki. „Azt azonban kétségben hagyom, hogy vajon a Péter iránti gyűlöletből az ellenségei eszelték-e ki és híresztelték-e el ezt, hogy erkölcsi felfogásával a bűnösségét bizonyítsák, vagy maga Péter gondolta ki: ugyanis semmit sem tudtam meg erről az ügyről elég biztosan." Ezeket mondja. Miután Korvin János ügye elbukott, Péter észretért és a lengyel Ulászló kegyéből egyszersmind kalocsai székébe is visszatért. Kétségkívül említik Ulászló 1495., 1498., 1500. törvényeinek zárószavaiban, ugyanis miután Ulászló vissza­verte vetélytársait, már visszahelyezték őt régi méltóságába és érezhetően visz­szatért eredeti természetéhez, amint azt Istvánffy panaszai tartalmazzák. „Az 1492. évi országgyűlésen Péter kalocsai érsek nem felejtve el régi élcelődését és kérkedését, amelyért mint mondottuk hosszú börtönnel bűnhődött, megújította Beatrix királynő panaszait, kérve a rendeket, hogy ajánlják Ulászlónak, hogy vegye őt feleségül." Egyébként ezt a Pétert a legnagyobb dicsérettel Philippus Beroaldus illeti túlságosan hosszú levélben, amellyel neki ajánlja Apuleius Metamorphosisához fűzött magyarázatát. Ennyire nem hiányoznak mellőlünk halandók mellől a hí­zelgők, amikor hibázunk, illetve a gáncsolok, amikor kiváló lélekkel, derék tet­tekre törekszünk. Egyébként az 1504. évi törvény (a) arról szól, hogy az érseki szék jogaihoz szívósan ragaszkodott. Ekkor „Az apátságok és a prépostságok szabályzata" elnevezésű állami törvénnyel megfosztották a világi birtokosokat és azok igazgatásába egyes (egyházi) rendek papjait ültették be, akikre ez az alapítók szándékának megfelelően véleményük szerint tartozik; ekkor mivel a törvényt kétségkívül Péter dolgozta ki, egyedül a péterváradi apátságot vették ki e rendelkezés alól. így szól a törvény: „Kivétel a pétervári apátság, illetve egyház, amely a királyi felség a prelátus és báró urak és az ország összes lakos­ságának helyeslésével tiszteletreméltó okokból és megfontolásokból már régen a kalocsai érsekséghez van csatolva, ahol az istentiszteletek nem kevésbé serényen és igen becsületesen folynak. Ennyi több mint elég Péterről. XXXIII. Wingarti Geréb II. László 1500 után Ulászló jóságából Péter helyére került, mivel addig gyulafehérvári püspök volt; amint az kitűnik az 1500-ban közzétett törvény záradékából. Közölni fogjuk Ulászlónak ezt az oklevelét, amellyel László számára ezt az érseki méltóságot dicséretesnek hangoztatása közben meg­erősített: így egyszersmind kiderül, milyen formulákat használtak királyaink már akkor az érsekségek adományozásánál; ez pedig így hangzik: „Mi, Ulászló, Magyarország, Csehország királya stb. tudatára hozzuk mindenkinek, akikre tartozik, hogy miután magunkban többször megfontoltuk kedvelt hívünknek, Krisztusban tisztelendő Geréb László atyának az erdélyi Fehérvár püspökének erényeit és lelkének kiváló adottságait, valamint nemesi származását és igen be­csületes életének feddhetetlenségét, kiváló műveltségét, és miután azt lelkünkbe idéztük, hogy mekkora megbízhatósággal és főleg hűséggel szolgált a Szent Ko­ronának ennek az egész királyságnak és nekünk tekintetes és méltóságos win­(a) XXVII. törvénycikk (articulus).

Next

/
Thumbnails
Contents