Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

garti Geréb Péter országunk nádora, ennek a püspök úrnak vér szerinti testvére, ifjúságától fogva több éven át hűségesen és állhatatosan, ezért úgy véltük, hogy különlegesen kell gondoskodni az ő kitüntetésükről és javukról tisztségük és hivataluk növelésével. Ezért a püspök úrnak eme előbb felemlített erényeitől és érdemeitől vezettetve, amelyekkel ékesített voltáról saját tapasztalatunk alapján győződtünk meg, úgy véltük, hogy őt, aki a fivérével, tudniillik a nádor úrral együtt a magunk és királyságunk annyiszor kipróbált híveként igen megérdemli, abból az erdélyi egyházból, a királyi kegyúri jogunk felhatalmazása alapján a kalocsai és bácsi érsekségbe kell áthelyeznünk, kiválasztanunk és kineveznünk, mivel az most tisztelendő hajdani Péter úr, ezen egyházak utolsó, igazi, törvényes és előző birtokosának halála miatt törvényesen és ténylegesen üresen áll, és hogy az érsegséget a várakkal, városokkal, mezővárosokkal, falvakkal és a régtől fogva megillető és köteles jövedelmekkel együtt neki kell adnunk és adományoznunk. Sőt át is helyeztük, kiválasztottuk, kineveztük és meg is erősítettük jelen soraink hatályával. Ezért nektek, híveinknek, a nevezett egyházak tiszteletre méltó káptalanjainak és az egész papságnak és népnek erős paranccsal meghagyjuk, hogy ezentúl kötelesek vagytok és tartoztok az előbb említett Geréb Lászlót szabályszerűen a törvényes és kétségtelen elöljárótoknak és uratoknak tekinteni és elismerni neki a mindenben kötelező tiszteletet és engedelmességet mindig megadni. Másként nem fogtok tenni." Eddig tart az oklevél: ugyanis az évet és a napot elhanyagolta az írnok, aki ezt a jegyzőkönyvébe feljegyezte. Mivel azonban az okiratban az áll, hogy Lászlót még Péter nádor életében választották meg érseknek, ez bizonyítékul szolgál arra, hogy a kezdődő XVI. század első évében vagy a második év kezdetén kapta meg az érseki kalapot. Ugyanis Péter nádor a király és a Rendek nagy bánatára kétségtelenül 1502-ben adta vissza a lelkét teremtőjének éppen a Budán tartott országgyűlés idején Walpo? várában, amint az Istvánffynál megtalálható (b), ezt (ti. Istvánffy) László főpap kedvéért teszi, mivel az Mátyás király unokatestvére (c) volt: akinek jótéteményéből már akkor 1486-ban elnyerte a gyulafehérvári püspökséget és az apostoli szék követe volt: amint az benne van Korvin ugyanazon évből való utolsóként kiadott törvényének záradékában; ezért van ott az esztergomi szék üresedése folytán Péter kalocsai érsek elé helyezve (ti. mert az apostoli szék legátusa volt). Egyébként László rövid ideig élvezte a kalocsai széket. Ámbátor az ő elhalálozásának évéről és napjáról ugyan még semmit sem találtam, mégis mivel az 1504. évben tartott országgyűlés záróokmányában Frangepán Gergely kalocsai érsekről van említés, ebből azt a bizonyítékot lehet levonni, hogy abban az évben vagy az előzőben László meghalt. Ez a nagyhírű férfi ismeretlen Istvánffy, sőt Szentiváni előtt is. XXXIV. II. Gergely, akit mások tollhiba folytán Györgynek mondanak, amint csakugyan könnyű a tévedés ezeknek a szavaknak a felcserélésében. Az ő első említését Ulászló 1504-ben írt V. törvényében találom. E férfi nevét annak a rendeletnek az élén olvashatjuk, amellyel a Karok és Rendek 1505-ben szemethunyva (b) Lib. IV. p. 51, 29. (c) Ugyanott, Lib. III. pag. 45, 49, ahol egyszersmind Péter nádor dicsérete is olvasható.