Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

érseki gyűrűt még az ujján viseli, ezért őt hevesen megfeddve, a gyűrűt az ujjáról lehúzta, és eltávozott. Ez a Péter pedig először Naruiensis püspök volt, egy nagy tudású és erkölcsös tettei miatt tisztes férfiú. Főleg a természettudományokban volt annyira jártas, hogy az egészséges ember arcára nézve előre felismerte, hogy milyen fajtájú betegség és mikor fogja megtámadni, és milyen ellenszerrel kerülheti el a kór veszélyét. Tehát ő, miután néhány év folyamán sikeresen állt a spalatoi egyház élén, Magyarországra utazott, meghalt, és a Szűz Máriáról elnevezett székesfehérvári templomban temették el. A sírját dicséretre méltó életének híre miatt annak a környéknek lakosai nagy tiszteletben tartják." íme, Péter nemzetisége, erkölcse, tudása és Magyarországra érkezése. Mindössze az a sajnálatos, hogy Thomas semmit sem említett sem a Magyarországra való áthelyezésének évéről, sem az érseki méltóságáról. Bármint legyen is, élvezet volt számunkra ezeket róla előadni. X. Saul Imre király alatt tűnt ki. Semmit sem mondanak róla a névjegyzékek, sőt a rendeletek sem. Mi a férfi nevét és méltóságát egy oklevélből ástuk ki, amellyel Imre király Zerzowojust, Sbima fiát, a pozsonyi vár alattvalóját felvette a nemesek közé. Ezt az oklevelet a maga helyén (e) már bemutattuk, úgy, hogy nincs már szükség az újbóli megvizsgálására. XI. Ugrinust (f) Saul után tették oda oly módon, hogy jeruzsálemi Andreas idejére essék. A neve a kalocsai érseki méltósággal feltüntetve II. András ama híres rendeletében olvasható ily módon: „Kiadva Cletusnak, udvari kancellárunknak, az egri egyház kanonokának kézírásával, az Ige megtestesülésének 1222. évében a tiszteletre méltó János esztergomi, Ugrinus kalocsai érsek jelenlétében stb." Gyakran említik II. András okleveleiben (g), amelyeket már nem kell újra áttekinteni, de közülük több benne van az Adparatus c. munkánkban. XII. II. Ugolinus IV. Béla korára esik, és hihetőleg Ugrinus után következett. Erélyes és katonás férfi volt, és ezt a tatárok elleni háború is bizonyította. Rogeriusnál (h) sűrűn történik említés róla. Azt mondja: „Ugolinus, kalocsai érsek a maga és némely segédpüpöke számára sisakokért Velencébe küldött: ezeket a király akaratuk ellenére az útról visszahívta." Kétségtelenül a tatárok betörésének első hírére a háborús felszereléseket a király akarata ellenére élőid) Timonnál, Novae Synops. Chronol. Parte I. p. 59. seg. hivatalos okmányok magyarnak mondják. (e) Munkánk II. kötetében Pozsony vármegyénél. Part, Spec. Memb. III. Sect. III. ad. num. I. nota a. p. 232. (f) Szentiváni hibásan Vigrinusnak írja. (g) Lásd fentebb, Pest Története, Cap. III. §. IV. p. 98. (h) De Destructione Hungáriáé par Tartaros, Cap. XVI. p. 182. 35.