Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

ságlevelet az említett arbei egyháznak a tiszteletre méltó Laurentius, esztergomi érsek keze írásával adtuk ki Kálmánnak, Magyarország, Dalmácia és Horvát­ország királyának örökös engedélye alapján, püspökeinek és ispánjainak jelen­létében, kiknek a nevei a következők: Marcellus, váci püspök, Simon pécsi püs­pök, Mátyás, veszprémi püspök, György, győri püspök, Sixtus, váradi püspök, Tulbertus, kalocsai püspök, az ispánok közül János, nádorispán stb." Ebből két dolgot lehet bizonyítani. Az egyik az, hogy semmiféle bácsi érsekről sem történik említés, akár azért, mert távol volt a királyi udvartól, akár, mert véletlenül a széke üresen állt; a másik, hogy Tulbertus kalocsai püspököt az utolsó helyen sorolja fel, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a XII. század elején a püspök­ségek között a kalocsai még az utolsó volt, nem pedig érseki méltóságával ki­váló. Egyébként maga a Tulbertus név eléggé igazolja, hogy külföldi, tehát nem magyar volt. Ez arra mutat, hogy akkoriban a legtöbb püspököt külföldről vagy egyenesen Rómából hívták ide, mivel a magyarok között művelt emberekben oly nagy volt a hiány. VI. I. György megint bácsi érsek. Ismertté tette számunkra a dicséretre méltó Lucius (z) Kálmán fiának, István királynak az iratai alapján, amellyel az apja által a trauiaknak adott oklevelet ünnepélyes szokás szerint ígéretével megerő­sítette. Az pedig ezeket tartalmazza: ,,Én, István, Kálmán király fia, Magyar­ország, Dalmácia és Horvátország királya az Űr megtestesülése 1124. évének második felében, július hónapban, uralkodásomnak kilencedik évében ugyanazt a szabadságot és békességet, melyet apám számotokra trauiai és spalatoi polgá­rok, megállapított, ugyanazon eskü kötelezettsége mellett érvényesnek nyilvá­nítom és megerősítem püspökeimmel, ispánjaimmal és birodalmam minden fő­urával egyetemben; én Marcellus, esztergomi érsek helyeslem és megerősítem; én György bácsi érsek helyeslem és megerősítem ; én Simon pécsi püspök helyes­lem és megerősítem, én Claudinus ispán helyeslem és megerősítem; én Marcus helyeslem és megerősítem; én Miklós helyeslem és megerősítem; én Lambertus ispán helyeslem és megerősítem; én Buzco ispán helyeslem és megerősítem; én Jakab ispán helyeslem és megerősítem; én Sergius ispán helyeslem és megerő­sítem." Róla ezek olvashatók. VII. Francitát, Szentiváni az 1131. évhez sorolja. Öt ebbe a kalocsai székbe a zágrábiból helyezték át. Az időpont alapján vegyük figyelembe, hogy Francitát azok között a főpapok között sorolták fel, akiket II. István gyermektelensége arra bírt, hogy Vak Bélát, akit néhány főúr gondoskodása megóvott, Istvánnak királyul ajánlják. Hogy meddig töltötte be székét, azt nem tudjuk; amint azt sem, hogy vajon már érsek volt-e, vagy csak kalocsai püspök; de az előbbit való­színűbbnek tartom. Ugyanez a Szentiváni panaszkodik, hogy utána az odavaló (z) Az idézett helyen p. 117. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents