Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Szemelvények
mokos, de a ladányiak részén meg is művelhető. Van itt egy célszerű tölgyerdő, valamint két nevezetes tó, úgymint a Madaras-tó és Csikós-tó nevezetűek; közülük az utóbbi sohasem szárad ki. Nem messze tőle a ladányiak vendégfogadója látható. s) Kerekegyháza a kecskemétiek határán fekszik. Ennek 3 /Q része Árokszálláshoz, Уб-а Kunszentmiklós mezővároshoz, 2 /e-a pedig Fülöpszállás községhez tartozik. Legnagyobb részén homokos. A fülöpszállásiak részén a Szappan- és Szívós-tó elnevezésű tavak bőségesen nyújtanak alkáli sót. A kunszentmiklósiak részén is vannak nádat és sást szolgáltató mocsarak. t) Kisbalázs Fülöpszállás és Szabadszállás községekkel szomszédos, amelyek között kétfelé van osztva. A fülöpszállásiak szántónak, a szabadszállásiak pedig kaszálónak és legelőnek használják. u) Bösztör Kunszentmiklós mezőváros és Szabadszállás község között fekszik, és e helyek között kétfelé van osztva. Mivel pedig a földje jó minőségű, így vetésforgóval használják. v) Bábonyt, amely Kunszentmiklós mezőváros területéhez van csatolva, szántónak és kaszálónak használják. Ezt ugyanez a mezőváros cserébe kapta Törtei pusztáért, amely most már a jeles Pest vármegye birtokában van. w) Kátó és Csókás az őket birtokló Lacháza községtől kelet felé fél óra távolságra fekszenek. Földjük jó minőségű, és ezért vetésforgóra felosztva használják, x) Jakabháza kis puszta, amely Lacháza területéhez csatlakozik észak felől. Van itt egy szép erdő, valamint egy biztonsággal szántható terület, y) Kara a jeles Pest vármegye által bekebelezett Törtei községgel szomszédos, amelynek egyik felét Alsószentgyörgy, a másikat Fényszaru jász községek tartják birtokukban. Ámbár a földje homokos, mégis mindkét részen vannak felosztott tanyák. Csapadékos időben a Kőrösér patak öntözi. z) Kocsér, amely Nagykőrös mezőváros szomszédságában fekszik, Jászapáti mezőváros birtoka. Homokos földje van, legeltetésre azonban mégis igen alkalmas. Jó kaszálója is bőven van. A folyók és erdők azonban hiányzanak. Egy ősi egyháznak a romjai még ma is láthatók. Innen nem messze van a mezőváros vendégfogadója. Ezen a pusztán nevezetes a Pálfihalmának nevezett dombocska, amely körül más, kisebb halmok láthatók annak jeléül, hogy egykor itt az ellenséggel ütközet volt, és a megölteknek holttetemeiből emelték ezeket a halmokat. VIII. §. A Kiskunsághoz tartoztak még Kömpöc és Matkó puszták, amelyeket Szentandrás és Hevesiván pusztákért a jeles egri káptalannak cserébe átengedtek, amint azt a Jászság leírásánál már említettük. Hasonlóképpen a Nagykőrös mezőváros szomszédságában levő Törtei is, amely most a jeles Pest vármegyébe van bekebelezve, és amelyet a Kunszentmiklós mezővároshoz csatolt Bábony pusztáért adtak át. IX. §. Ide tartozott egykor Kecskemét mezőváros, valamint a Buzgánszállás, Mindszent, Boldogasszonyháza (most Máréháza), Gengeltelek, Csókáshegy, Harasztya, Lamitha, Belkerhorkán, Kunjakabhorkán, Vétenek, Mámahomoka, Szombatkuta, Kederhanka nevezetű puszták, (m) Nem különben Kazalháza (n), Köncsög, másnéven Kenyteg (sic!) és Bocsa (o), valamint Harka, Bugac (p), Kaskantyú (q), Othaszillisszállás (r) és Kötöny, másnéven Kethen (s). Továbbá ide (s) Kötöny vagy Kethenszállása a Halas székhez tartozó szállás volt, amint az a budai káptalan 1493-ban Pünkösd ünnepe utáni 4. napon kiadott és e mű I. részének X. fejezetében említett oklevélből kitűnik.
