Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Szemelvények

SZEMELVÉNYEK OLÁH MIKLÓS HUNGÁRIÁJÁNAK I. könyve A SZKÍTÁK EREDETEI ÉS MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZI LEÍRÁSA XI. fejezet Ugyanennek a Magyarországnak hátralevő része IV. §. Erre van Kalocsa (Colocia) a kalocsai érsek székhelye, amely székesegyházáról híres; Szeremle (Zeremlyem), Bácsmonostora (Bakmonostora), Bodrog, Apáti (Apáthy). Erre van Bács (Báchia), a kalocsai érsek másik székhelye egy mérföldre a Duna partjától: mindenféle élelemben, főleg halakban gazdag síkságon fekszik. Hitelt érdemlő férfiak mesélték nekem, hogy egyetlen dukátért vettek, és most is lehet az időjárástól függően venni mintegy ezer sügér halat vagy pontyot harcsákkal vegyesen, amelyeknek hosszabbja átlag a rőf nyit, a rövidebb je a tenyérnyit nem haladta meg . . . V. §. Ezeken a helyeken, a Duna és a Tisza között észak felé van a Kunok mezeje, amelyen a kunok székenként, vagy amint maguk hívják, szállásonként (sessiones)

60 oszlanak szét. Ezek között van Szentkalás (Zent-Kalás), Halas (Hálás) és még több más falu, amelyek a királyi kincstárhoz tartoznak. Marhákat és méneseket tenyésztenek, amelyekből maguknak nem csekély vagyont szereznek; vízben és tűzifában szegények, hacsak nem ásnak a barmok itatására kutakat, amelyek nem valami jóízű (a) vizet nyújtanak. A föld semmiféle veteményben sem termékenyebb, mint a dinnyében. Tüzelésre nádat, állati trágyát (b) és egy kevés, messziről odaszállított tűzifát használnak. Rajtuk túl kelet felé néhány mérföld távolságra terül el egy másik mezei táj összefüggő mezejével, amelyet Bács-vidéknek hívnak: ezen sok város van, amelyeknek leírását a rövidség kedvéért szándékosan mellőzöm, mivel nincs szándékomban most az egész Magyarországot leírni, hanem annak legalább a helyzetét és néhány helyének fekvését. Ez a táj búzában, gabonában és veteményekben, valamint más dolgokban termékenyebb. Az ottlakók szirmiumi

01 bort isznak, amelytől a közöttük folyó Duna elválasztja őket. Itt olyan lovak tenyésznek, amelyek sem gyorsaság, sem bátorság szempontjából nem megvetendőek ; de mivel nagy fejük van, a tömeg gúnyolódása folytán majdnem nevetségesek. (a) Némelykor megposhadnak, és férgektől nyüzsögnek, nem annyira a víz hibájából, mint hanyagság miatt. Ugyanis, mihelyt gyakran kimerik őket, akkor jó állapotban vannak, és egyáltalában nem alkalmatlanok ivásra.