Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez
jelent kiadása alapján, amelyet Tomka-Szászky még nem ismerhetett, mert az halála után egy évvel jelent meg. Benczúr azonban éppen Kollár tudós köréhez tartozott, s így ez a kiadás számára nagyon is ismert volt. így történhetett, hogy a Kiskunságról szóló megállapításai meglehetős általánosságokban mozognak, és gondolkodás nélkül vette át Oláh adatait. Mindez kétségtelenné teszi azt a megállapításunkat, hogy az 1. kiadás Tomka-Szászky érdeme, míg a további kiadások bővítését és gondozását már Benczúr végezte el. Hogy mennyire kritikátlanul vette át Benczúr Oláh adatait, arra igen jellemző az alábbi probléma. A Kiskunság tárgyalása a Compendiumban, amint azt szemelvényünk is mutatja, így fejeződik be: „Nem szabad elhallgatnunk Halas és Szent-Kalás (sic!) falvakat sem." Itt nem is egy probléma merül fel. Először is rossz a hivatkozás, mert mindez Oláh Hungáriája I. könyvének nem a II., hanem a XI. fejezetében található. Másodszor felvetődik magának ,,SzentKalásznak a kérdése. Bél Mátyás Adparatusának Oláh-szövegében ezen a helyen csak „Hálás" (sic!) szerepel a mai Kiskunhalas megjelöléseként; „SzentKalás" nincs megemlítve. Ha azonban megnézzük Kollár kiadását, akkor ott megtaláljuk „Zent-Kalás és Hálás" helységeket. Benczúr József tehát a Compendium 2. kiadásába bírálat nélkül felvette „Szent-Kalást", holott ilyen nevű helység a Kiskunságban az 6 korában bizonyítottan nem volt. Egyébként egy ilyen nevű helységnek a Kiskunság történetében sem sikerült a nyomára bukkannunk. Csánki Dezső 11 a Hunyadiak korában nem említi SzentKalást semmilyen formában a Kiskunságot körülvevő megyéknél, a Jászkunság tárgyalására pedig minden ígérete ellenére már nem került sor. A török defterekben sem sikerült megtalálnunk a község nevét. Ha mégis létezett, akkor a török hódoltság után nyomtalanul el kellett tűnnie. De létezése sem valószínű, mert legalább egy pusztának, egy dűlőnek meg kellett volna őriznie a nevét. Ennek azonban nyoma sincs Pesty Frigyes múlt század végén összegyűjtött helynevei között. 12 Talán Oláh Miklós emlékezett rosszul a messze távolból valamilyen más község nevére. Nem az egyetlen tévedése volna. A tudományos élet és az iskolai oktatás korabeli követelményeinek megfelelően a Compendiumot latinul írták. A magyar nyelvű tankönyv szükséglete a 18. század második felében csak később merült fel. Ezt a szükségletet ismerte fel LOSONTZI HÁNYOKI ISTVÁN, 13 ' Nagykőrös tudós professzora. A HÁRMAS KIS TÜKÖR első kiadása 1771-ben jelent meg, de csak 1773-ban az Erdélyt is felölelő 2. kiadással lett teljessé. Ezt követően azután számtalan kiadást ért meg, és új kiadásai során mindig megújulva egy évszázadig szolgált a magyar nyelvű alsófokú iskolák tankönyveként. Igaz, hogy a szabadságharc bukása után 1854ben a Helytartótanács rendelete az iskolákból kitiltotta, de különösen a falusi tanítók ragaszkodtak hozzá, s még a 19. század végén is használták tankönyvül. Szüleink még idős korukban is fújták a 63 vármegyéről szóló versikéket. Mi volt a titka a Hármas Kis Tükör népszerűségének? Feltehetően az, hogy a legfontosabbnak vélt földrajzi ismereteket versbe szedve, a történelmi és vallási tudnivalókat pedig .kérdés-felelet katekizáló formájában feldolgozva lehetővé tette azok látványos memorizálását. Felejthetetlen érdemét maga Losontzi Hányoki így fogalmazta meg a 2. kiadás ajánló soraiban: „Magyar gyermekeknek magyarul írtam, nem idegen nyelven, mellyet nem értenek." A Jászkunság a Hármas Kis Tükör 2. kiadásában még csak a szomszédos vármegyéknél jegyzetként és nem önálló tájként található. Pest-Pilis és Solt vármegyénél olvashatjuk: „Kis-Kúnságban vágynak Halas, Félegyháza, Maisa, Kún-Szent-Miklós, Fülöp-szállás, Szabad-szállás, Latzháza." A Jászságról és a
