Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

mondatszerkesztése, véget érni nem akaró körmondatai a klasszikus latin nyelv tökéletes ismeretéről vallanak. Köztudott, hogy e korban az iskolai oktatás is latin nyelven folyt hazánkban, így válik érthetővé, hogy amikor a század közepén előtérbe került egy honismereti tankönyv kiadásának a gondolata, az is latin nyelven jelent meg. E tankönyv címe Compendium, azaz Összefoglalás

7 volt. Ezt a COMPENDIUM-ot Bél Mátyás művei között tartjuk számon, jóllehet az 1. kiadása 1753-ban jelent meg, azaz Bél Mátyás halála után. A szerkesztője Tomka-Szászky János (1700— 1762) evangélikus lelkész és iskolamester volt, aki 1732-től Bél Mátyás mellett működött, és 1734-től Magyarország történetét is tanította, ami akkor merész újításnak számított, ö mondta a gyászbeszédet Bél Mátyás sírjánál. Kapcsolata Bél Mátyással tehát igen szoros volt. Egyébként maga is írt földrajzi műveket.

8 A Compendium négy kiadást ért meg. Az első kiadásból (1753) még hiányzik a Jászkunság, de a vármegyéken túlmenően benne van Kővárvidékének a vármegyékkel egyenrangú kerülete is. Tekintve, hogy Tomka-Szászky Bél Mátyás halála után adta ki e tankönyvet, felmerül a kérdés, mennyiben támaszkodott Bél műveire, és mennyit adott hozzá a maga erejéből. A Notitiából hiányzó Kővárvidéke kéziratának és a Compendium Kővárvidékére vonatkozó szövegének egybevetése alapján megállapítható, hogy erősen rövidítve, összevonva — ami egyébként a Compendium címben meghatározott törekvésnek mindenben megfelelt —, de alapvetően Bél megállapításaira és adataira támaszkodva fogalmazott Tomka-Szászky. A Compendium 2. kiadása már Tomka-Szászky halála után, 1767-ben jelent meg, s az utána következő 3. (1777, ill. 1779) és 4. (1792) kiadások a 2. kiadásnak csak változatlan utánnyomását jelentik. A lényegbevágó különbség az 1. és 2. kiadás között jelentkezik. Ez a különbség nemcsak a szöveg bővülésében mutatkozik meg, hiszen ebben a 2. kiadásban találjuk meg először a Jászkunság leírását, hanem a feldolgozás módszerében is. Az új szerkesztő Benczúr József

9 történetíró volt, aki Kollár Ádám köréhez tartozott. A Compendium szerzőségével kapcsolatban bizonyos zűrzavar tapasztalható. Szinnyei József Bél művei között sorolja fel a Compendiumot, és az 1. kiadást Tomka-Szászkynak tulajdonítja. Utána zárójelben megemlíti a 2—4. kiadást is, de ott nem utal a szerkesztő változására, pedig Tomka-Szászky 1762-ben meghalt. Ugyanez a Szinnyei-kötet a Compendium 1. kiadását Benczúr Józsefnél is feltünteti, megemlítve a 2. kiadást is. Ezt a változatot fogadja el a Révai Lexikon is, míg a Magyar Életrajzi Lexikon a Compendiumot Benczúr művei között nem is említi. Ugyanakkor a Petrik-féle bibliográfia a Compendium valamennyi kiadását Bél neve alatt sorolja fel. Egyik kiadásnál sem utal a szerkesztő nevére, és sem Tomka-Szászkynál, sem Benczúrnál nem tesz említést a Compendium szerkesztéséről. A kortárs Horányi Elek latin nyelvű műve, a Memória Hungarorum

10 ugyancsak két kiadást ír Benczúr javára, de csak a 2. kiadás könyvészeti adatait tünteti fel. Minket elsősorban a Jászkunság leírása érdekel, amelyet először a 2. kiadásban találunk meg. Benczúr igyekezett a Bél Mátyás által kidolgozott módszert ennél az újonnan felvett résznél is megtartani, de kiderül, hogy Bélnek a jászkun Hármas-Kerületről szóló kéziratos művét nem ismerte, és a Jászkunságról alapos ismeretei nem voltak. Egyértelműen megállapítható, hogy nem Bél, hanem Oláh Miklós műve volt a forrása. A 3. kiadás előszavában meg is említi, hogy forrásként használta Oláh művét, még pedig Kollár Ádám 1763-ban meg-