Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Forrásközlés

vagy az adókra vonatkozik, a magyar jogszabályok alapján mérlegelik, a többi dolgot pedig az erdélyi törvények szerint döntik el. A korunkhoz legközelebbi főkapitányok közül kevesebbet sikerült megismernünk, mint amennyit akartunk. Közöttük vannak: Kemény Ferenc, János erdélyi fejedelem fia, akit apja balsorsa után, amely 1662-ben következett be,

59 vagy még annak életében e méltóságra emelték. Mikes az ismert grófi családból lett Kemény utóda. Teleki Mihály, a római szent birodalom grófja 1680-tól 1690-ig dicséretesen állt az ügyek élén. II. Teleki Mihály, a római szent birodalom grófja, az előbbinek a fia, aki 1691-ben apja után következett, és 1720-ban halt meg. Teleki János, a római szent birodalom grófja, II. Teleki Mihály legidősebb fia VI. Károly kegyelméből 1721. augusztus 22-én jutott e méltóságra. Ma is él. 3. § A vidék lakosai részben magyarok, részben oláhok, de ez utóbbiak sokszorosan többen vannak. Mindketten a maguk erkölcseit és szokásait követik, főleg a magyarok, akik itt aszerint az ősi szokás szerint élnek, amely egészen különbözik a jelen század ledérségétől: mégis vannak, akik azt az ártatlan életmódot a külföldiek szokásaival kezdik felcserélni. Majdnem mindnyájuknak a vallása kálvinista. Azok közé az előkelő családok közé, amelyek tartományunkban bennszülöttek, és elég ősi birtokkal rendelkeznek, számítják főleg a méltóságos Kornis grófok családját, Telekiét, aki a római szent birodalom grófjainak méltósága miatt is kiválik, Bethlenét és a Mikes, valamint a Bornemissza bárókét; ezek után nemességükkel kiválnak a Bánfiak, a Matskásiak örökösei, a Toldy, Katona, Sarmasági-Peley, Nagy, Butsy, Szeley, Pétsy, Beleny és más családok, az oláhok között pedig a Rátz család és még több más ismeretlenebb nevű és szerényebb vagyonú család. 4. § A többi oláh nemtelen és majdnem barbár; rablók neveidéjének lehetne ezt nevezni, olyan szépnek találják a rablásból való élést. Ezért van az, hogy időről időre katonák módjára csapatokba verődnek össze, miután egyszersmind vezért választottak, akinek a parancsának engedelmeskednek. Kétségtelenül a múlt században egy bizonyos Pintye, aki a Belsőszolnok vármegyében levő Hollómező faluban született, nyolcvan igen féktelen és vakmerő gazembert a maga népéből egybehívott, és evvel a söpredékkel, amelyet különböző hegyeken és utakon helyezett el, akkora kárt okozott, hogy a nyílt ellenségről sem hinnénk el, hogy ekkorát okozhat. Miután a király kegyelméből az életét megkímélték, mivel esküvel lemondott zsákmányolási vágyáról, végül akkor pusztult el, amikor Rákóczi felkelése idején, akinek magát vezérként felkínálta, a nagybányaiak kapuit csákánnyal próbálta szétzúzni. Akkor ugyanis valamelyik polgár, mivel ólomgolyókkal hiába lőtte, egy, a ruháról leoldott ezüstövvel ezt az embert úgy leütötte, hogy ettől az egy ütéstől élettelenül terült el.