Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Forrásközlés

Az egyéb mezőgazdaság a helyek természete szerint különféle helyzetben van, de sohasem olyan nyomorúságos, hogy a népnek ne volna kiválóan elegendő. Abban az egyben szerencsétlen a táj, hogy a kereskedőhelyek hiányzanak, ahol azt, amit a mezei munkával megtermeltek, akár gabonát, akár más egyebet, eladhatnák, és pénzre válthatnák át. Mivel ez Magyarország közös baja, ezért ezt másutt fejtettük ki és vitattuk meg. Második, politikai fejezet A KŐVÁRI KERÜLET LAKOSAIRÓL ÉS TISZTSÉGVISELŐIRŐL 1. § Fentebb említettük, hogy a kővári föld egykor Középszolnok vármegye negyedik járása volt, de hogy mikor és milyen okból szakították el tőle, és adományozták meg saját jogokkal, azt igen nehéz megmondani, mivel egyrészt a történelem is hallgat róla, másrészt a mi népünknek nincs meg az a tudásvágya, hogy az ilyenféle változásokat feljegyezze, és a levéltárakban elhelyezze. Mégis az a hír járja, hogy régi királyaink a Homonnai Drugethek nemzetségéből egyvalakinek ajándékozták egykor birtokul a bárói címmel felruházott Kővár várát minden tartozékával.

57 Mivel evvel a címmel igazságszolgáltatási hatalom járt együtt, az ezzel a kiváltsággal élő Homonnai egy új és Szolnok vármegyétől elszakított tartományt hozott létre. Azután, mivel Erdély fejedelmei szerezték meg e vidéken a főhatalmat, a báróság megszüntetése után (lásd Erdély jóváhagyott alkotmányát)

58 kerületnek nevezték el, miközben a szolnokiak még nem mondtak le teljesen a maguk jogáról, hátha valamikor a megyének ezt a kiváló részét visszaszerezhetik, és a magukéval egyesíthetik. 2- § Mivel a vidéket így elszakították, az elöljáróságnak ehhez a fordulathoz alkalmazkodnia kellett. Természetesen, mivel Kővár várát a gyakori háborús zűrzavar miatt egy kapitánynak engedelmeskedő őrséggel kellett megerősíteni, egyszersmind az egész tartományt az ő tej hatalmára bízták. Ezért azt a tisztséget, amelyet másutt főispánok viselnek, itt egy főkapitányra bízták. így hajdan kettős igazgatás, egyrészt katonai, másrészt polgári nehezedett rá, majd később, a vár lerombolása után mindkettő arra az egyre korlátozódott, amely a tartomány igazgatásának gondját ma is megoldja. De senki sem jut el e méltóság csúcsára, ha nem a főnemesek rendjéből való; sőt a helyettesek is, akiket itt alkapitányoknak, másutt alispánoknak hívnak, előkelő nemességből származnak, és magyaroknak kell lenniük. Ezek után a tisztségviselők után következnek: a pénzügyi hivatalnok vagy adószedő, a jegyző, a bírák. Ezek mind magyarok. Vannak ugyan közöttük oláhok, de ezeket biztosoknak (commissarius) nevezik. Űgy hallottuk, hogy egyet sem bíznak meg, kivéve rendkívüli esetben, amikor a katonaságot kell a téli szállásokra szétvinni és elosztani, mivel ezt többnyire az oláh nemesek gondjává tették. Ha valamit közösen meg kell tanácskozni, vagy szokás szerint meg kell újítani a tisztviselői kart, akkor Berkesz mezővárosba vagy ritkábban máshova gyűlést hirdetnek. És akkor azt, ami az állami pénzügyekre, a királyi kincstárra