Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Forrásközlés

2. A Sátor a nevét a sátorról nyerte, amelynek alakjára némileg emlékeztetni látszik. Meredek magasságú és nagyon szép. Fonátz és Tsokotes falvak mellett van. 3. A Köves sziklái és kövei miatt járhatatlan; úgy vélik, hogy ezért ajánlották neki ezt az elnevezést. Erdéllyel szomszédos. 4. A Mundschel

50 körülbelül a vidék közepén emelkedik, és az igen magas bércektől különféleképpen van elválasztva. Kovás és Szurdokkápolnak községek között helyezkedik el. 5. A Gyertyános azoknak a hegyeknek a sorozata, amelyek Kővárvidéket Erdélytől választják el; ez a név a sok gyertyánfából (ornus) vezethető le, mivel az „ornus" magyarul gyertyánfát jelent.

51 6. A Kapnik arany- és ezüstereiről nevezetes, de ezeket már hanyagabbul művelik. 7. A Topor, amely Kővár vára és Berkesz mezőváros között fekszik, nem annyira a nagysága miatt említendő (a többinél ugyanis sokkal magasabb), mint azért, mivel egy széles balta alakjára emlékeztet, amit oláhul topor-nak neveznek. A többit, amelyek rendszerint azoknak a falvaknak a nevét viselik, amelyek fölött emelkednek, feleslegesnek tartjuk felsorolni. Többnyire mind igen sűrű erdőkkel vannak borítva, és ezért az itt nagy számban lakó vadállatok tanyájául alkalmasak; medvék, görények, vadkanok, szarvasok, dámvadak, rókák, nyulak, menyétek és olykor hiúzok, hogy ne is említsem a farkasokat, e nyájat fenyegető fajt. Kétségkívül azt mondják, hogy időről időre egyetlen vadászattal, ha azt gondosan és valami kis igyekezettel készítik elő, annyi vadat lehet elejteni, amennyit több kocsival is alig lehet elszállítani. És nem is lehet ezt a dolgot csodálni egy ilyen hegyekben, erdőkben és helyenként hozzáférhetetlen hegyszorosokban bővelkedő vidéken. Az erdei madarak bősége sem kisebb, és köztük a fajdok, császárfajdok, foglyok, rigók változatos fajtái, mezeiek, erdeiek. Talán ez adta a megyének azt a címert is, amely meredek sziklán tanyázó sólyomra emlékeztet. Ugyanezek a hegyek időről időre rablók tanyái, akik nemcsak az utakat szállják meg, hanem néha egész falvakat is kirabolnak. 3. § A barlangok pedig, amelyekkel hegyeink ki vannak lyuggatva, gyakran szolgáltak a lakosság menedékéül, valahányszor ellenséges támadás fenyegetett. ,,Pesteriá"nak

52 hívják ezeket az oláhok. Közülük több nagy befogadó képességű, és a természet úgy alkotta meg, hogy azt hihetné az ember, hogy tervszerűen vannak kivájva és megépítve, hogy a védtelen népet, valahányszor a szükség úgy hozza, magukba fogadhassák, és neki biztonságot nyújthassanak. Közülük az a kettő a nevezetesebb, amelyek Nagybuny falu hegyeiben találhatók, és olyan tágasak, hogy sok ezer embernek nemcsak időleges meghúzódásra, hanem lakhelyül is elegendőek. Szűk bejáratuk van, de ezek bent folytatódva hatalmas boltozatokba mennek át, amelyeket a természet szokatlan játéka csodálatosan feldíszített. Az a víz ugyanis, amely a köveken végigfolyva lecsöpög, különféle alakokra emlékeztető jégcsapokat hoz létre. Ahol a víz a barlang falain lassabban csordogál, mint valami szobornak az alakját hagyja hátra úgy, hogy igen magasfokú művészettel bevontaknak hinnéd azokat. Csodálatra méltó az is, hogy ugyanezekben a barlangokban a jéghideg és egészséges vizet szállító